Replika

Az élvezetek földjén (2010)

Az utolsó Replika album 2007-ben jött ki, Nem hiszek címmel és egy morcos, dühös lemez volt. Érdekessége még, hogy a dalok angolul is megjelentek a dupla CD-s kiadványon. Ezen túl – bár egy interjú szerint nem volt cél a külföld felé terjeszkedés – sok minden nem történt a csapattal, koncertezgettek, ilyesmi. Egy karcagi bulijukat volt is szerencsém látni. Egy ütős koncert volt, függetlenül attól, hogy a szerény számú közönség és a viszonylag késői kezdés sem kedvezett nekik.
Most eljött az idő egy új albumhoz, s úgy érzem a megújulás szándéka is benne volt a bandában. Legalábbis már első látásra ezt sugallja a megváltozott logo, sőt némiképp már az első borító is. Hát még a hátsó, illetve a belső. Igaz, számomra kicsit csalóka ez, inkább illene valami punkzenekarhoz, viszont a lemez mondanivalójával összhangban van, nem vitás. S itt-ott a punkos lendület is előkerül a dalokban.

Viszont a zene most a korábbiaktól eltérően letisztultabb formát öltött. Nem mondom, hogy korábban nem voltak hasonló nótáik, de most szinte az egész lemezt belengi egyfajta rockosabb felfogás. Sőt, nekem leginkább az Acoustica lemez dalai ugrottak be elsőként, mint kapcsolódási pontok.


 
A szövegek nagyobbrészt most a dühös vonalról a gondolkodósabb síkra terelődtek, viszont egy-két helyen számomra túlságosan is megmondóra sikerültek. Nem tudom értitek-e, de nekem kevéssé fekszik az, amikor mások fejtik meg, mit is kéne tennem. Szóval Csató Peti – akinek erre a lemezre is születtek igencsak jól sikerült szövegei – néhány dalban pont ezt teszi. Ilyen például a dühös, üvöltős XXI. századi városlakó, ami inkább a hagyományosabb vonalat viszi tovább. A Mindenki ugyanolyan is inkább ide sorolandó.

Azonban ott vannak az olyan dalok, mint az Add meg, a keleties, szavalós Csak rólad szóljon, vagy a vonszolósabb Ha velem vagy amikben a gondolkodós Csató jön elő, aki már nem dühös, inkább megbékélt, s a lehetőségeket kutatja a kellemesebb, tartalmasabb élet reményében. Én legalábbis így értelmezem.


És persze vannak olyan dalok is, amik a kettő közötti mezsgyén helyezkednek el, mint az Amiben élünk (ez a lemez végén akusztikusan is megszólal, s úgy még kellemesebb hallgatnivaló).

http://www.youtube.com/watch?v=SvCQrtMujAo&


A rockos, pörgős Boldog élet is ilyen kettős érzést kelt bennem, mert egyrészt ott van az elgondolkodtató (és milyen igaz) “lepkének születtünk, belerepülünk a tűzbe” másrészt viszont a “pénz, pénz, pénz, pénz, pénz ezért mindent megtennél / Hogy biztonságban élhess, hogy te is azt élvezhesd / ami az állatoknak jár, a szex, az alvás, az étel / Ha csak ezért akarsz élni, csak egy állat vagy nem ember” sorok meg túl “megmondom én nektek a frankót” jellegű.



Talán nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy zeneileg a legváltozasabb anyagukat készítették el, hisz van itt a kellemes, akusztikus “lírától” a keleties hatáson és alteres beütésű dalon át a hagyományos Replika zúzdáig nagyon sok minden. Ráadásul mindez a korábbiakban leírtak ellenére is jó, a dalokhoz illő szövegekkel és kiváló hangszereléssel, illetve remek hangszeres teljesítményekkel párosul. Csató pedig megmutatja, hogy nem csak üvölteni tud.
Ezzel a lemezzel azt hiszem sikerült egy új irányt kijelölniük, talán egy-két új rajongót is szereznek, de valószínű, hogy lesznek olyanok is nem kevesen, akiknek nehéz lesz elfogadni ezt az új irányt. Mindenesetre nekem ez a lemez inkább bejön, mint a korábbiak.
augusztus 12.,
augusztus 13.,
augusztus 16.,