The Dead
Ritual Executions

(Diabolical Conquest Records • 2010)

2010. október 16.

Pontszám

8.5

„Minden magában hordja a bomlásának élesztőjét, ötlött fel bennem, és ez meghozta a kedvem a nőhöz, a vágy azonban cserbenhagyott, mihelyt megpróbáltam mélyebb kapcsolatba kerülni vele; összeomlott, mint a kártyavár egyetlen érintésre.”
/Gabrielle Wittkop – A nekrofil/

Nem a szomszédból érkezett a fantáziadús nevű The Dead formáció, az ausztrál srácok 2005 terén döntöttek úgy, hogy megalakítják a Brisbane városka falai között doom-death zaj-halmazukat. Sok mindenen átestek mire nagylemez lett, az előzmények és az utólagos közelmúlt is tele van olyan tényezőkkel, melyek a csapatot nem segítik, hanem hátráltatják. 2007-ben megjelent hivatalosan is a debüt The Dead címmel, az anyag, melyről pedig olvasol valójában 2009-es, de csak szerzői kiadásban 100 db-ra limitálva szabadították rá a világra, mígnem a dolgon felbátorodva vagy éppen segítségképpen a Diabolical Conquest Records idén júniusban kiadta hivatalosan is 1000 db-ra dagasztva a dolgot, na ebből kaptam én. A hangzásért és keverésért Aphotic Mote volt a felelős a „kakukk dobozba rejtőzködő” Postal-ból, a fedőt pedig Mike Yee készítette, érdekesség még talán, hogy ez volt a szóban forgó kiadó első hivatalos cucca, a végeredmény zeneileg és úgy égeszében is olyan nosztalgikus hatást kelt, mintha 20-25 évet mennénk vissza az időben, egyáltalán nem érzem 2010-esnek amit hallgatok és amit a kezemben fogok!

Zeneileg logikusan nem váltják meg a világot, hatások terén olyan csapatok nevei tagadhatatlanul jelen vannak, mint pl. a korai Obituary, Bolt Thrower, Morgoth, Lair of the Minotaur, Asphyx, korai Entombed, Mastodon vagy éppen a Sanctus Infernum. Az old school death metal ügyes és koszos egyvelege ez a doom lépegetéssel, s annyira rühes, olajos, mocskos és ragadós, hogy önkéntelenül is némelyik sludgecore neve ugrik be a korong háromnegyedes vergődése közepette, olyanok, mint a Buzzov-en, Weedeater, Noothgrush vagy éppen a hipnotizált letargiák nagy mestere a Ramesses, de én megemlíteném a Neurosis vagy a Voivod nevét is! Telis-tele van fájdalommal, morajló Pokollal és egy nagy adag okkult trutyival, amely belenyom önmagad mocsarába. A sebesség nagyon ritkán kerekedik felül a középtempó ólóm cipőin, ám léptei alatt reng a föld és meghasad a szív. Mint már említettem a világ megváltását más bandákra bízzák rá az ausztrál srácok, ám a hatalmas csüggedés ellenére a műfaj szerelmesei egy igazán beteg és mély mocsokkal lettek gazdagabbak. Nincs mit szépíteni a dolgon, ha a lét egyik mellék aspektusa a fajunk fenntartása, akkor bizony ez egy méretes kék-eres, amely ha materiálisan is berakja magát a lucsokba, akkor bizony reped a nuni…

A beszerzés eléggé nehézkes, s mivel limitált is az anyag, így inkább a letöltéssel próbálkozzatok, a vásárlás korántsem biztos, hogy működőképes, bár itt Európában a német Eisenwald-nál vagy az ukrán Eclectic Productions-nél elméletileg kapható!