/Nietzsche/
Mivel ez nem egy konzol oldal, így természetesen mikor a General Chaos jön szóba, akkor nem a 1994-es Sega által fejlesztett videojáték lesz a téma tárgya, hanem egy új német fém torzulat. A cirkuszi borítóval és designnal megáldott csapat idén jelenteti meg a születésnapomon a debüjét (egomat nem levetközve november 12.), melyet a Cyclone Empire karolt fel. Még a promó lap is olyan, mint valami vándorcirkusz programfüzete, de mielőtt sok lenne a kacagás a fedő és egyéb dolgok láttán, azért tisztázni kell a dolgot, hiszen a gitár poszton két nagy név is feltűnik, Hendrik Bache a ex-Dew-Scented és egykori Protector halmazokból, a másik kultikus résztvevő megint csak egykori Dew-Scented köszörűgép; Florian Müller, akinek volt némi köze a Crack Up-hoz is hajdanán (amúgy a késői Crack Up viszonylag közel áll kritikánk tárgyához). Mielőtt azt hinnénk, hogy a General Chaos hardcore-os hangzása ellenére thrash-death lesz, hirtelen ítéltetnénk és el is véreznénk. Pedig, itt van nekünk még a dobok mezőnyéből Antek, aki izmosan püföli a ritmust (őt viszonylag kevesen ismerik, pedig a braunschweigi crossover Such A Surge 1992-es kezdésével egy aktív és masszív hibridje volt a HC, metal, rap, jazz és egyéb fúzióknak). Az énekest meg a Tephra és The Ocean névre hallgató atmoszferikus sludgecore HC bagázsokból ismerhetjük Ercüment Kasalar ként (itt ebben a projektben csak énekel), ennek a két csapatnak a lassú morajlása elég erősen köszön vissza pl. a záró nótában., A négy húron nyomuló Henrik Schwaninger-t meg a nem túl ismert és azóta már feloszlott thrash-death csörtetésből, a Uppercut-ból ismerhetik egyesek. Nos, az imént már lelőttem a poént, hogy mire számíthatunk a legénység alapján, s éppen nem az… akkor mi is ez?
Nos, a Calamity Circus (jó cím választás ennek a koszos és mocskos gólemnek) zenei stílusai sokrétűek, s ezer arcával kacag a Hold fehérségébe. Hogy miket is hallunk itt? Alapvetően benne van az Entombed death’n’rollosabb húzása, a Pantera power-thrash hulláma, a Crowbar mázsás kalapácsai, amint összeroppantják a Motörhead motorolajban ázott köveit. Vegyük még hozzá a Mastodon gyűrűző lepráját, a korai Pro-Pain, Terror, Cataract kombinációt is, de ilyen a Full Blown Chaos illetve a Born From Pain, nem is beszélve a 2 Ton Predator-ról, ahogy valahol a háttérben a Metallica St. Anger zajos és punkos megoldásai érvényesülnek az Obituary masszájával, az Isis vagy Neurosis komor mélységével, amiben valahol ott nevet a sátáni Slayer a korai időszakából, s még sorolhatnám az egyenesen vagy közvetetten érezhető hatásokat. Nem egyedi az amit hallunk, de hogy jó, az kétségtelen! Itt van példának a Black Belt klipje, amely beszédesebben tömi a pofátokba a maga arrogáns formájában haragját, mint én a reneszánsz körmondataimmal a nagy igazság boncolgatását…
Brutális német tank ez, kevés sörrel, pár csepp vérrel, s annyira sokféle fertőzéssel és masszával, hogy szinte bárki megtalálhatja benne számításait, nincs is mit tenni, fedeleket lecsukni, indulhat a menet; nagyipari gyomirtás, barázdákra vágott gyep, no meg megroskadt hétvégi vityilló… repkednek a kések, törnek a poharak, s egy részeg pasas masszívan bassza a táncoslányt a bárpulton. Kérem szépen a cirkusz áll, s egy ideig még fog is… a tulaj csak a verekedés végét és a rohamrendőrök érkeztét várja!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
