Csejtey

The Unnameable (2010)

Ezen a kellemes őszi napon kapott el az ihlet, hogy recenzió alá vonjam azt a kiadványt, melyre felül a Csejtey, míg az alul a The Unnameable szavakat vésték. A javarészt szombathelyi zenekar 2006-ban hozta létre ezt a formációt, amelyet 2010-ig a Csejtey fivérek alkottak, majd idén következett be a személyi változás, miként Gyula és Csaba elhagyta a zenekart, s a helyükre érkezett Khrul a dobok mögé és Athar gitáros. Fontos aláhúzni, hogy a The Unnameable középlemezt még az eredeti felállás hozta létre.

Nem jellemző rám, hogy egy ismertetőt a külsőségekkel vezessek fel, ám most hagyom, hogy a kivétel erősíthesse a szabályt. Nos, a korong küllemét tekintve elmondható, hogy afféle asztronómikus, kozmikus jellemvonásokat tudhat magán, a képi ábrázolásnál főként tátongó űrt, bolygókat és csillagokat használtak a tagok. Továbbá elengedhetetlennek bizonyul ez esetben is a hagyományos metal klisék előtérbe kerülése, gondolok itt a Christian Epidemicnél is frekventáltan használt pentagram – fordított kereszt motívum. Elgondolkodtató és számomra egyben megmagyarázhatatlan is, hogy a tudományos tényeken alapuló világűr milyen kontextusban áll a transzcendens, eleddig kevésbé bizonyságot nyert okkult dogmákkal?

Azon nyomban térjünk is át a zenére, amely szerencsére már kevesebb bizonytalanságot ébresztett bennem. A Csejtey által bemutatott koncepció igen szilaj talpakon áll, melynek fundamentumát a stabil és igen ütemes dob – basszus biztosítja, az egyediségének zálogát pedig a végtelenül változatos, már-már a műfaj határait feszegető harmóniák jelentik. Összefoglalva árad a muzsikából a nyers energia, amelyet a magyar és angol nyelven felcsendülő, a koncepcióba megfelelően illeszkedő szövegek egészítenek ki. Az énekért Csejtey Zoltán és az Ater Tenebraeból megismert Noctis felel, összegezve elmondható, hogy korrekt munkát végeztek, de a fent említett zenei jelleg megkívánt volna  több tiszta részt, amire egyébiránt van példa a dalok közt az egyes kiállós részek esetében. Meggyőződésem, hogy csak növelné a változatosságot és megtörné a monotonitást.

Az igazi underground nevekből verbuválódott Csejtey megmutatta, hogy az idő múlásával a metál nem vész el, csak átalakul, hehe. Véleményem szerint – az amatőr jegyeket viselő külsőségeket leszámítva – ütős EP-t sikerült a világra bocsátaniuk, és sikerült a nagylemezre váró tömegeket kellőképp felmotiválni.