Facebreaker
Infecter

(Cyclone Empire • 2010)
haragSICK
2010. október 29.
0
Pontszám
8.7

A svéd Facebreaker neve alapján egyértelmű, hogy nem hard rockban vagy heavy metálban utazik, most dobta piacra a Cyclone Empire a harmadik nagylemezüket. A tagságban volt némi változás az 1999-es alakulásuk óta, de a zenei paletta továbbra is ugyanaz maradt. Talán egyeseknek érdekesen hat majd, hogy az Edge Of Sanity-ben is egykoron aktív Roberth „Robban” Karlsson a frontember. Zeneileg bár sok helyen thrash-deathnek titulálják őket, én inkább fogalmaznék úgy hogy komor dallamokkal dolgozó old school death csapat, némi thrash lüktetéssel.

A fedő nagyon fertőzött, csak úgy mint a zene és a korong címe is, olyan vírusok mutathatóak ki, ha górcső alá vesszük a finspångi hordát, mint az Entombed, Unleashed, Benediction, Gorefest vagy éppen az Asphyx. A tudás a helyén van, de ne számítsunk semmi igazán nagy újításra, a szólók egy része thrash jellegű, a maradék pedig tipikusan a svéd komor dallamvilágban dolgozó igényes vergődés. A hangzás mély, masszív csörtetés, rengeteg tuka-tuka résszel, de akadnak középtempós hempergések is, a zombik, bonctani segédek viccei és a sötétségben leépülő elmezavarokban. Kórtermek és repeszbombák a délceg gyógyulás hazug függönye mögül, szétroncsolt végtagok és megsüllyedt életek, a háttérben meginduló mészárlás és vegyi anyag esőben, savban, tejben, törmelékben. Élőholtak versengése a még élőkkel, avagy a nyers hús íze, vérrel, kosszal, belsőséggel…

A megszokott minőségi anyag, remekül adagolva az apró fecskendők ütős tartalmával, álmodás és eszmélet vesztés, tagadás és elfogadás, torzó és megtorzított nyomorékok elhagyott végtagjain átkelve eljutunk az át nem úszható folyóhoz, ahol bizony a révész már kissé oszlásnak indulva nem segédkezik, hogy életünket mentve elérjük az életbe való visszazuhanásunk. Így tehát várj türelemmel, ami egyszer megszületett, az el is pusztul, az idő pedig mérték és érték, de felülkerekedni ezen még az emberi elme sem képes..

Depeche Mode Depeche Mode
március 25.