Somogy-megyei Kaposvár korántsem a metál zene fellegvára, de ugyebár van nekünk egy modern Sick-Room vagy kardforgató barbár Fekete Seregünk és egy valag kis punk és deszkás banda és bizony egy „misztikus Akela” bagázsunk is… A megyeszékhelyi Winter eredetileg Forever Winter néven alakult réges-régen, pontosan 1997-ben. A csapat tíz évvel rá a sima Winter-re vált át, amiből minimum 4 darab van a világban, szóval ők a hazai Winter…
Az Elragad a tél alapvetően melodikus death metal szeretne lenne, de túl egyszintűek és heavy-sek a témák hogy valóban a skandináv fagyok erejét hordozza hópelyhek lepte testében, inkább olyan mint egy tavaszi táj, olvadó, folyékony és lucskos, mint némelyik nő, olykor… Sokat ront a helyzeten a szövegek magyarsága, angolul eladhatóbb lenne, de magyarul is lehetne erről úgy írni, hogy az üssön. Az, hogy a hangzás és külsőség nem karcolja meg az igazi nemzetközi szintet, azzal semmi baj sincs, pénztelenség van, látszik hogy a srácok bele adták mindenüket, amilyük csak volt, legyen szó időről, energiáról, tudásról vagy anyagiakról. Az összkép lényegében egységes, minden nótának megvan a maga varázsa, de a vokál ömlengéséhez súlyosabb témák lennének valók, tehát nem riffek, hanem erős kásás vezeklések, a dobok komplexebb összjátéka és mellőzni kéne a lovaglós power hatást keltő unalmas folyamat duplázokat.
várok egy új reményre, olvadjon a jég…”
Szerencsére nem mindenhol érteni a szövegeket amúgy – de sajnos az imént idézett részeket nem igazán lépik túl értelem terén sehol, sőt van; ahol rosszabb is – amikről a „misztikus Akela” jutott eszembe, zeneileg is néhol, holott nagyon más barlangokból jönnek elő. Arról nem is beszélek, hogy ez így 13 éves zenekar miért ezen a szinten mozog, ezzel így soha sem lépnek túl a megyei szférán, nem mintha a változtatásokkal sokkal előrébb lennének, egyszerűen hazailag erre a zenére olyanok kíváncsik élőben, akik megnézik őket előzenekartként, aztán pogóznak egyet utána a kedvencükre. Nincs valójában nagy gond a Winter-rel, csak ajánlatos lenne olyan csapatokat újrahallgatni, mint az At The Gates vagy a korai In Flames, vagy késői Carcass, ne adj’Isten Edge of Sanity vagy Bolt Thrower, amúgy érdekes, de néhol egész élvezetes középminőségű old school metalcoreba mennek át – szerintem tudtuk nélkül (Túl minden vége fele pl.). Most éppen bőgőst keresnek, hiszen kilépett Major Nándor, szóval nem egyszerű az ifjak élete.
Érdemes lenne jobban odafigyelni a dolgokra, komolyan venni, amiket írtam, mert alapvetően a zenével nem tudásbéli hanem koncepcionális problémák merülnek fel, melyek által komolytalanná és tipikus hazai metál zenévé lesz, holott ennél sokkal erősebb, egyedibb és minőségibb produkciót is neki lehetne feszíteni a boldog és nyárban vergődő világnak.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.