Road
Emberteremtõ (2010)

Road-ék igazi siker-sztorin dolgoznak. Mindig is fõszereplõi voltak ennek a mozinak, ami 2004-ben kezdõdik és már millió-meg-egyszer láttuk, hogy kis költségvetésbõl, de sok tenni-akarással hogyan csinálj rock-zenekart. Emlékszem akkoriban “csak” mint egy újabb Tankcsapda-klón voltak emlegetve sok helyen, amiben van némi igazság, bár azon dalok minõsége jócskán túlmutatott az egyszerû kópia-bandák által kreált mûviségén. A Második harapás viszont odabaszott a jónépnek a maga kis egyszerû brutalitásával és még mindig érezhetõ ‘csapda ízeivel, de engem akkor már az általuk írott történet szereplõi között tudhattak, mint “rajongó”. Talán ezért is tudtam “elsiklani” az Aranyalbum okozta ûr felett, amit a hallgatása közben éreztem. Sajnos azok a dalok nem találták meg az utat a lelkemhez. A -magyarországi viszonyokat számítva- nagy népszerûségnek való megfelelni akarás okozta spontán blokkolást éreztem azon az anyagon. Vagy csak az én elvárásaim voltak nagyok és dögöljek meg. Aztán van itt egy jubileumi kiadvány, a Heves megye Lordjai, amit egyáltalán nem hallottam, se nem láttam, merthogy DVD+CD formátumban hozták forgalomba. Magyarországon… (Zárójelben jegyzem meg, hogy jó lenne már, ha a magyarországi forgalmazók ráébrednének arra, hogy a PayPal milyen hasznos tud lenni, ha külföldön élõ magyarok (persze nem kizárólagosan magyarok) akarnának magyar zenekarok termékeit vásárolni, ezzel is segítve a hazai infrastruktúrát. Ja, és a Magyar Posta is újra-gondolhatná a csomag-küldés díjait…)

2010-ben új album, ami az igen érdekes Emberteremtõ nevet kapta a keresztségben és szerény véleményem szerint az eddigi legjobb Road anyag, nem mellékesen “csudaszép” köntösbe bújtatták a dalokat, értem ezalatt a digipack csomagolást, a “kézzel” írott booklet infót. A borítót nézegetve elõször egyfajta Stephen King utánérzet fogott el a kukoricaföld és a madárijesztõ látványától, ami aztán meglátván az apró részleteket (nézd csak meg jobban a felhõket és vess egy pillantást a ház falára is) háttérbe is szorult.


Ami a dalokat illeti, ott nem változott semmi. Ez kérem szépen 100% Road, pont úgy, ahogy én szeretem. Az szépséges Introt két olyan dal követi –Figyeld a kezét, valamint a címadó Emberteremtõ– amihez azért hozzá kellett szoknom, leginkább a szöveg és annak értelmezése okozott gondot. Ez utóbbit a nejem a “Hülye vagy, bazmeg!” szólás-mondással lezártnak is tekintené. A Nem elég már rólunk, a párkapcsolatunkról szól. Vagyis a szexrõl, merthogy azzal kezdõdött az egész. És imádom ezt a dalt. Itt nincs mûvészkedés vagy nagy megoldás, csak gyönyör, és tömör-, izé tömény RnR, könnyen érthetõ-szerethetõ szöveggel. Az album legjobb dala. Ha a párom ezt a muzsikát szeretné, a Szív Küldi mûsorban biztos ezt a dalt kérném, hogy elmondjam neki az érzéseimet.

http://www.youtube.com/watch?v=YWJOdbGrkls&

A Lehetnék…/Felpörögve/Mindig elõtted trió folytatja a sort. A Felpörögve egy újabb autóversenyzõs dal (milyen meglepõ, hogy a banda neve is Road, igaz?), ezért is nem ajánlom közutakon vezetés közben, mert a gyorshajtásért kapott bírság elkerülhetetlen és a “de éppen zenét hallgattam” kifogást szerencsére/sajnos nem fogadják el mentségként. A másik két említett dal inkább metal, bár zeneileg-szövegileg egyaránt beleillik a Road életmûbe. A Szájba-szájból meg akkora, de akkora súlyú szöveggel bír… az Oliva zöld címû dalukat juttatja eszembe, ahol egy másfajta problémát feszegetnek ugyan. Zeneileg ebben a dalban a legjobban tettenérhetõ a System of a Down jótékony hatása. 10 pontos dal, második számú kedvenc az albumról. Ezt követi a zene és szöveg terén is a vele szöges ellentétben álló Megint nyár, ami színtiszta buli. Mondjuk amolyan ‘csapdás buli, de ha valaki eddig eljutott az album hallgatása közben, annak igazából ez nem számít. Az Egy kõ lesz a jeled megint inkább metal, a dallamossága ellenére is van súlya a dalnak. Az utolsó hangos dal. Nekem elõször le sem esett, hogy a már szokásos feldolgozás dalhoz ért a lemez. Fel sem ismertem az eredetileg Kovács Ákos tollából származó darabot, csak miután a booklet-be is vetettem egy pillantást, akkor tûnt fel a dal címe. A Road verziója jobban tetszik, de azért leszokhatnának már ezekrõl a feldolgozásokról. A Részeg ének tökéletes lezárása az albumnak, gyönyörû hegedû-játékkal elõadott magyar népzenét is rejt magában.

http://www.youtube.com/watch?v=kihaukWsIgI&

Összegezve a fentieket, a Road siker-sztorijának negyedik fejezete ugyan még csak most kezdõdött, de már most érdemes odafigyelni a folytatásra, mert bármi megtörténhet. Mit is írhatnék mást, mint azt, hogy aki teheti az vegye meg a lemezt, aki koncerten el tudja õket csípni az csípje meg õket, akit meg nem érdekel ez a fajta zene, annak meg “alászolgálja”.
Tool, Brass Against
május 24.