Burzum

Fallen (2011)

A 2010-es Belus után egy évvel Vikernes mester visszatért egy új albummal… Ezt talán néhány évvel ezelőtt nem sokan hitték volna el (köztük én sem), hogy évente hallatni fog magáról. Az időben most feleslegesnek tartom visszautazni, és boncolgatni a múltat a templomgyújtogatásoktól kezdve, a gyilkosságon keresztül a börtön éveken át, semmi értelme nem lenne, aki akarja, az úgyis fellapozhatja a sajtót, és egyéb cikkeket. Azok az idők elmúltak…

A Fallen album ott folytatja, ahol a Belus abbamaradt, annak egy továbbfejlesztett, még magasabb szintre emelt „újraértelmezése”. Rögtön szembetűnt mennyire nyersen, erőteljesen, jól szól az album, akinek nem tetszett az előző lemez, az is simán tehet egy próbát vele, mert még a Filosofem védjegyeit is felfedezheti benne, természetesen egy új köntösben. De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük a számokat szép sorjában!
Egy rövid bevezetővel, morajlással indul a Fra Verdenstreet, majd rögtön belecsap egy lendületes témával a Jeg Faller. Közben jön a meglepetés: több tételben is gyakori vendég a „tiszta” ének Vikernestől, ami néha kissé dúdolásba, szavalásba csap át… Ez hangsúlyozom senkit ne riasszon el, nagyon hangulatos, még ha viszonylag újdonság is tőle, mert egyáltalán nem megy át kommerszbe az egész!
A Valen folytatja a megkezdett sort, kissé „szaggatottabb” gitártémákkal, majd a Vanvidd ami kissé idézi a régi Burzum-os időket… Ugyanis a kezdő/és alap gitártéma kis variálással a Filosofem album Jesus’ Tod fő témájára hasonlít, de azért nem konkrét másolásról van szó, és nem zavaró, de nekem feltűnt!

Az Enhver til Sitt egy lassan hömpölygő tétel, folytatva az utazást, néha megtorpanva, elmélkedve, többször ismétlődő témákkal.
Az album csúcspontja, és ami felteszi a koronát az egészre, az a Budstikken. Ez a szám igazolja, Vikernes dalírói vénája nem kopott meg, ízig-vérig áthatja ezt a tételt az a NAGYBETŰS hangulat, ami a Burzum védjegye, kicsit újszerűbb kivitelezésben! Itt teljesedik ki az egész, a két gitár nyersen, Burzum-osan torzítottan, de mégis tisztán hozza a dallamokat, ami nincs túlbonyolítva, mégis az embert átrepíti egy más világba. Kötelezően ajánlott, én ezt a számot képes vagyok egymás után 3-4-szer is egymás után végigghallgatni!
Az utolsó tétel (Til Hel og tilbake igjen) már csak levezetése a lemeznek, keleties témákkal, dobbal, ütős ill pengetős hangszerekkel, de igazából ez inkább zavaró, mint könnyed befejezés.

Összességében elmondhatom, hogy kellemesen csalódtam az új albumban, a Belus is tetszett, de számomra ez az ELSŐ(!) Burzum album, ami az elejétől a végéig egységesen magas színvonalat képvisel. Igaz óriási kiugró tételeket sem tartalmaz, de töltelék ill. gyenge téma sincs a Fallenen. Több hallgatást igénylő mű, de a hangulat már az első perctől átjön! A fentebb említett finom változások is szerintem jót tettek, nyilván senki se számítson egy Hvis Lyset Tar Oss-féle „énekre” és depresszív hangulatra.
A 2011-es év egyik legmeghatározottabb albuma, és külön kiemelném a nagyon kifejező borítót is!

szeptember 26.,
október 02.,
október 03.,
október 16.,