Három lemezzel a hátuk mögött – Lélekvágy (2001), Rushing Towards the Hateline (2006), Twenty-Eight Ways to Bleed (2009) – most úgy tűnik van esélyük kilépni a nemzetközi porondra. A hírekből már mindenki értesülhetett arról az örvendetes hírről, hogy a csapatot nem kisebb név kereste meg, hogy együtt dolgozzanak, mint a neves producer, a Grammy-díjas Neil Kernon.
Kernon nevéhez rengeteg elismert zenekar sikeres albuma fűződik. A teljesség igénye nélkül néhány név: Queensryche, Dokken, Nevermore, Flotsam And Jetsam, Cannibal Corpse, Deicide, Nile.
Nos, az első körben egy három számos EP-t rögzítettek a Dystopia-s Vári Gáborral, valamint Mészáros „Murphy” Gáborral. Ennek keverését végezte Kernon. S, ha már kint volt az anyag a tengerentúlon a maszterizálást is megcsapták. Ezt az az Alan Douches végezte, aki korábban a Sepultura, a Mastodon, a Dillinger Escape Plan lemezein is dolgozott.
Ha mindez még nem lenne elég, vendégként felbukkan a címadó nótában a hamarosan nálunk is fellépő Scott Reeder (ex-Kyuss, Kyuss Lives!), a klipesített Streams-ben pedig a Nevermore-os Vörös Attila (lásd még Leander, Vulgar Display Of Cover) játszik egy ízléses szólót.
Meg is lett az eredménye ennek a nemzetközi kooperációnak. Kiválóan szól az anyag, mindent nagyon jól hallani. Ez persze a zenekar és az itthoni hangmérnökök érdeme is, szóval riszpekt!
Most pedig mélyedjünk kicsit el a tetszetős papírtokos EP dalaiban.
A nyitó Frog In The Oven nem egy könnyű darab. Nem vagyok akkora szakértő a csapatot illetően, mint talán illene, de úgy érzem ebben a Tool-jellegű hét perces nótában sikerült majdnem szinte minden Angertea „stílusjegyet” kidomborítaniuk. (Pici Faith No More, csipet extrém metal, grunge, stoner, stb.) A nóta kicsit depresszív, kicsit kiakadós, le tud húzni, ha belemerülsz.
A címadó Distrust egy hagyományos, vonszolósabb tétel. A vendégeskedő Scott Reeder hangzása azonnal felismerhető.
Gergő énekdallamaiban meg némi keleties, pszichedelikus hatást vélek felfedezni. És ez hatásos, megfelelő hangulatban garantált a hidegrázás. Ebben a nótában lehet talán a legjobban felfedezni, milyen jól lehet hallani mindenkit.
A Streams meg a kedvencem. Igaz, talán ez mutatja a legkevésbé a zenekar közismert arcát. Ez a nyugis, többé-kevésbé akusztikus, elszállós dal engem mindig elvarázsol. Vörös Ati visszafogott szólója meg nagyon el van találva. Gergő pedig olyan kifejezően énekel, hogy na.
Most dícsérhetném még a zenélni tudásukat, meg a dalszerzői képességüket, de hallgassátok meg az anyagot, hisz ráadásul weblapjukról mindenki számára jó minőségben elérhető, aztán alakítsátok ki a véleményeteket.
Összességében ez egy nagyszerű lehetőség volt a banda számára, amit úgy érzem ki is használtak. Ha ezzel az anyaggal sikerül megvetniük a lábukat az nagy és megérdemelt fegyvertény lesz. Mert megérdemlik.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
