The Idoru
Time

(Szerzői kiadás • 2011)
Győr Sándor
2011. május 27.
0
Pontszám
8
Az Idoru-t régóta kedvelem. Fannak ugyan nem mondanám magam, de mindig korrekt anyagokat tettek le az asztalra, a Monochrome viszont az ötletes klipjével kedvenc még ma is.


Legutóbb a 2009-es Face The Light lemezük után (közben…) törés következett be a csapatnál, már akkor tudni lehetett, hogy a két gitáros tovább viszi a megkezdett úton a csapatot, csak a felállás és az irányvonal volt, vagy inkább lehetett kétséges, tekintve, hogy új embert kellett találniuk a banda élére, meg egy új ritmusszekció csatasorba állítása is feladat volt.
Nos, ez sikerrel megoldódott, s ahogy azt oldboy kollégám is kielemezte a zenekarnak a Velvet Stab-bel és a My Small Community-val közös Modern rock split (2010) c. kiadványának ismertetőjében a váltás zökkenőmentesnek mondható. Még annak fényében is, hogy ott a négy dalból három magyarul szólalt meg.


Most itt a Time címre keresztelt új lemez, amire a spliten is szereplő négy dal is felkerült újrakeverés és remaszterizálás után. ezekről nem írnék nagyon sokat, mivel az split-ről leírtakkal egyet tudok érteni. Csak annyit, hogy a Félig szép a személyes kedvencem.

Ami fura, hogy viszonylag rövid az anyag, még a fél órát sem éri el. Igaz nincs is üresjárat, viszont sikerült elég változatos dalokat lemezre pakolni.
A nyitó „Friends” még inkább a korábbi irányvonalat viszi tovább, bár talán lendületesebb, illetve mintha az ének is változatosabb lenne, mint korábban.



A címadó Time is simán beférne a korábbi életműbe (nem mintha a többi nem), de nem lepődnék meg, ha ezek születtek volna meg először.
De például a The Southern Oracles torok Barni közreműködésével felvett üvöltözős In Pieces Again már mutat újdonságokat, meg ott a dallamos punk Ain’t Worth Shit, amibe szintén sikerült azért a Till We Drop-os Pete-tel közösen jó kis énektémákat összehozni. Vagy az MR2 TOP30 dobogójának legfelső fokát is bevevő, klipesített andalgós rádiórock I’m Moving On. Ez talán kissé szokatlan is a csapattól, de mindenképpen jól áll nekik.



A hangzás Varga Zolinak köszönhetően tökéletesen rendben van, de ez csak az egyik fele, kellettek a jól megírt, meghangszerelt nóták is, hogy egy ilyen energikus, pörgős, de változatos album kerüljön a rajongókhoz.

Nekem a külcsín visszalépés kicsit a korábbi emlékezetes grafikákhoz képest.Igaz, egyelőre csak a külső borítót láttam, a bookletet nem. De ez az én bajom, a zene értékéből nem von le.