Eye Beyond Sight
The Sun and the Flood

(Edge Records • 2011)
haragSICK
2011. május 29.
0
Pontszám
8.4

A felvidéki Eye Beyond Sight első lépéseit még 2003-ban tette meg Snake Eat’s Rabbit néven, 2006-ra megtörtént a név csere és az aktivitás is felerősödött, hiszen még abban az évben demóval jelentkeztek s egy esztendővel rá a Dies ad Quem címre hallgató debüttel, mely a Moby Dick-es Smici vezénylete mellett történtek. Az idén megdörrentett második nagylemez felvételeiben is ő segédkezett, ám most a kiadás nagyon is hivatalos (vagy inkább elérhető) lett, hiszen az Edge Records termékeként vásárolhatjuk meg, ami azért egy kis és feltörekvő csapat szempontjából korántsem utolsó dolog. A hangzás és az egyszerű külsőségek is korrektek, szóval akár nemzetközi pódiumra is mászhatnának ezzel a srácok, csak felmerül egy komoly kérdés; van nekünk egy ma már nem Sepultura-t játszó Sepultura-nk, egy Soulfly-unk – mely egyre erősebb és életképesebb no meg a sokak által imádott (szerintem csak ügyes cigánygyerekek jó időben jó helyen, elfelejtve a múltjuk és minduntalan felhánytorgatva ezzel elletétben a bőrszínűk adta diszkriminációt és elnyomásból fakadó dühüket), avagy az Ektomorf. Szóval a kérdés az, hogy a vázolt helyzet után kell-e egy másik ügyes horda, mely megint csak ebben a skatulyában szorong, annyi különbséggel, hogy még nem a Nuclear Blast nyalja a picsájukat és természetesen mint a lentebb látható fotó jól reprezentálja; az ő haragjuk nem etnikumi elnyomásukból fakadó…


A zenei koncepció alapvető szegmense Max Cavalera neve, hiszen a témák nagy része a Soulfly világát idézi, míg az akkori Sepultura jelenléte pár dob témában és a szólók zömében adja vissza magát. A recept így felvázolva nagyon egyszerű, de természetesen némi egyedi íz is van benne, itt-ott nu-metál elemek merülnek fel, ahogy a komplex részek némely core jellegű csapatnál is elmennének, de semmivel se ötletesebb, mint az említett Ektomorf, max nem annyira pofátlanok a somorjai srácok, mint a mezőkovácsházai fénymásológépek. Az említett és felmerült nevek mellett a Machine Head vagy az Unearth, szóval gyakorlatilag a törzsies modern thrash, a groove metal és a nu betegség komplex vegyülete vastag HC burokkal. Valóban ügyes zenészekkel és remek ötletekkel, melyek egy nagy része már rég el lett lőve, a többi meg hozzá igazodva beleáll a földbe. Feltettem imént egy kérdést, hogy van-e szükség, kell-e még egy ilyen csapat? Természetesen kell, amúgy nem adta volna ki és tett volna bele pénzt, energiát az Edge Records. Ha azt teszem fel kérdésként, hogy van-e jelenvalósága egy ilyen formációnak, akkor is a válasz hasonló, hiszen profik és az egész összkép minden hibájával együtt is igényes és derűs agresszió.

Én magam nem vagyok oda és vissza az anyagért, de soha sem a kritika számít, hanem a rajongók, a lemezeladás és egy koncert élménye, s ez utóbbi szerintem az, amin eddig és ezután is sokat fog akasztani az Eye Beyond Sight, mert ez a zene színpadon üt igazán nagyot, baszott nagyot!