Origin
Entity (2011)

Három év telt el a kansasi Origin legutóbbi lemezének megjelenése óta, de ez az időszak nem volt éppenséggel eseménytelen. Az Antithesis piacra dobása után mind James Lee énekes, mind Jeremy Turner gitáros (aki a Cannibal Corpse-ban is játszott) kiszállt a bandából. Egy időre a főként kisebb underground zenekarokban érdekelt, de a Faceless-t is kisegítő Mica „Maniak” Meneke vette a kezébe a mikrofont (vele láttam a bandát a tavalyi Thrash And Burn turné bécsi állomásán), de a helyén ma már Jason Keyser található, aki a Mucopus és a Skinless soraiból kell ismert legyen. Az Entity-n viszont még nem szerepel, a teljes lemezt trióban vették fel, tehát Paul Ryan gitáros, Mike Flores basszer (mindketten énekelnek is), valamint John Longstreth dobos, másodgitáros pedig azóta sem csatlakozott hozzájuk.


 

A banda fő jellemvonásai az ötödik nagylemezen sem változtak; továbbra is fénysebességű, nagyon technikás death metalt játszanak, ahogy azt megszokhattuk tőlük. John olyan gyorsasággal és precizitással dobol, mint egy gép, Paul és Mike pedig a technikailag kikezdhetetlen hangszerkezelésből tart alapos bemutatót. Az Antithesis kicsit töményebb, hosszabb (átlagban három-négy perces) dalai után ismét hallható pár rövidebb, másfél-kétperces aprítás, illetve azzal a művel összehasonlítva Paul Ryan gitártémái egy fokkal könnyebben ülnek most a hallgató fülébe. Nem mintha az Antithesisszel bármi baj lett volna, de az Entity egyszerűen „fogósabb” lemez lett nála (persze csakis Origin-mércével mérve). Első hallgatása is memorizálódnak róla riffek, harmóniák, arpeggio-k; nem azt a tömény, letaglózó hatást váltja ki a hallgatóból, mintha épp most hajtott volna át rajt egy úthenger. A kezdő Expulsion of Fury gitártémái például rögtön megmaradnak az emberben, legyenek bármennyire is kifacsarva; és a szám utolsó egy percéből áradó baljós hangulat is felettébb meggyőző. A legjobbak viszont azok a dalok, ahol a banda tömény esszenciája zúdul a hallgatóra, azaz villámgyors dobok, beteges riffek és technikás arpeggio-k, valamint fogós harmóniák; nevesítve a Swarm / Saligia kettős (bár ettől a szinttől a könyörtelen Banishing Illusion sem sokkal marad el).
A másfél perces Purgatory, a záró Evolution of Extinction, vagy a Fornever az Informis Infinitas…, illetve az első lemez híveinek kedvez tömény darálásával; a Conceiving Death a szólója és a harmóniák; a Committed pedig a sípoló üveghangok miatt emlékezetes. A Descent egy rövidke átkötő, nem tudom, van-e valami köze a hasonló című horrorfilmhez, mindenesetre hangulatilag beleillik az összképbe, és a legjobbkor engedi lélegzethez jutni a hallgatót. A Consequence of Solution hét percével a korong leghosszabbja, melyet a negyedik perc környékén kicsit furán tör meg egy dallamos szóló – eleinte szoknom kellett, de végül megbékéltem vele.

Mindössze 36 perc a korong, ami épp elég egy ilyen töménységű zenéből. Paul továbbra is félelmetes gitártémákat hoz, és az intenzitás is letaglózó. További előny a lemez kristálytiszta megszólalása is, már csak az a kérdés, hogy fogják mindezt élőben visszaadni? Eddig három alkalommal láttam őket, s egyszer sem hozták maradéktalanul azt a monumentális, letaglózó hatást, amire otthon hallgatva képesek. Ettől függetlenül az Entity egy remek technikás death metal lemez, mely összetettsége ellenére is meglepően fogósra sikerült. (A cd digipack változata making-of DVD résszel és egy bónusz számmal (You Fail!) felturbózva jelent meg, gyűjtőknek érdemes ezt a változatot keresni).