Ezt a zenekart sem az „eredeti” neve adja el, az biztos. Enyhén szólva, félve kezdtem neki a lemez első hallgatásának, aztán jött a döbbenet. Minden cécó nélkül szakadtak a nyakamba az északi thrash riffek, jellegzetes énekkel. Felkerestem a zenekar honlapját, és bizony itt jól ismert, vagy legalábbis hozzáértő zenészek nyomják a muzsikát!
A csapat tulajdonképpen egy project, 99-ben alakultak, ez pedig harmadik stúdióalbumuk. A vokált Bjorn „Speed” Strid (Soilwork) szolgáltatja, a dobokon Erik Thyselius (Construcdead, Face Down) játszik. A zene pedig, mint említettem északi riffekkel operáló thrash metál.
A cd tempója szédületes, nem is tudom mihez hasonlítani. (talán új Dragonforce?:)) A refrén részeknél jellemzően minden számban középtempóra váltanak, legalábbis belassulnak, lenyomnak pár dallamos riffet (amik tényleg királyak, bár mintha nem túl eredetiek lennének), aztán újra a húrok (dobok) közé csapnak.
Meghallgattam egyszer, kétszer, sokszor a lemezt, de bevallom, a refrén részeken kívül nem emlékszem semmire. Szerintem, éppen a sebesség az album legnagyobb hibája. Persze, ha valaki hallgatja, nem figyel erre, csak ámuldozik, hogy képesek ilyeneket eljátszani, a tempót tartani, pontosnak lenni. Tehát azért kellően szórakoztató a dolog, meg a 39 perc sem egy eposz, de az összkép mégsem az igazi. Érdemes egy pillantást vetni a számcímekre. Kár, hogy bookletet nem mellékeltek, pedig gyilkosak lehetnek ezek a szövegek :). Nem, kell komolyan venni, így már érthető a névválasztás is. Másik dolog, ami zavart: a hangzás. A gitárok igen magasan vannak kiemelve, mintha a mélyek eltűntek volna. Nem tragikus, de lehetne jobb is.
Ki vagy éhezve egy elsöprő lemezre? Ebben nem fogsz csalódni. Azonban vigyázz, ez kicsit olyan, mint anno egy régi hangpróbán a The Haunted cd volt párunknak, tudjátok, egy csepp is elég.
Kiadó: Scarlet Records
Forgalmazó: Musicworld 2000
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.