A nem túl ötletes névre hallgató londoni Neonfly idén dobta piacra debütjét a Rising Records segítségével, amúgy 2008-ban zörrentek össze és még abban az évben kiadtak szerzőiben egy kislemezt. Zeneileg dallamos power metal, az a fajta amiben ha leszedném a néhol megjelenő feszes témákat, és jobb szólókat, akkor átlagos hard rockot kapnánk… kiadónk nem volt bőkezű, így a külsőségek értékelése megint csak elmarad, amúgy a hangzás professzionális – hiszen a producer Nick Savio volt; nevéhez olyanok kapcsolhatóak, mint a Power Quest, Arthemis vagy a Raintime…
Hasonlítani egy valag bandához lehetne, hiszen korántsem egyedi, amit az angol srácok művelnek, ám ettől függetlenül szépen építkező és igényes muzsika, melyben mindennek megvan a maga helye és a gyökerei valahol a ’70-es évekbe nyúlik vissza, egyszerre komplexebb és közérthetőbb is. Mellesleg zenei téren a hard rock, progresszív, heavy és power egyaránt megtalálható a színes palettán, nem is beszélve a remek billentyű témákról és eltalált fejlődő kórusokról no meg refrénekről. Számomra a profizmusukban csak egyetlen probléma merült fel; nem tudtam azonosulni a Neonfly kicsit fémes – plasztik plasztik, kicsit divat, picit múltban derengő világával, bárhogyan is próbáltam – nekem ez túl dallamos, langyos és érdektelen. Így tehát ha a tudást kellene értékelnem, akkor majdnem maximális pontszámmal végeznének, de…
…a bibi még ott maradt, és a nő se elég lucskos, avagy a tetszés alul maradt, ha osztok és szorzok no meg emelek gyökre vagy csak az asztalra, feszes segge élményekkel teli… 8.1
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
