Az igen derűs hangzású, Oroszországban működő Antropophobia (jelentése: emberiszony) zenei pályáját meglehetősen sűrű köd fedi, ám annyi kiszűrődik a hangok közül, hogy minden bizonnyal egy első szárnypróbálgatásról beszélhetünk esetében.
Az egyszemélyes formáció által űzött műfajt nagyjából az atmoszférikus black metal és a doom metal mezsgyéjén lehet behatárolni, mivel mindkét stílusból bőven építkezik. Az Antropophobia nem demókkal kezdte a ,,karrierjét”, hanem azonnal a mély vízbe vetette magát – Dmitry Konovalovval az élen – és felvette a Scream in Emptiness nagylemezt. Ez a tény pedig előrevetíti azt, hogy a kezdetlegesség fátyla terülhet a korongra és végighallgatva azt, megállapítható, hogy ez a sejtelem beigazolódni látszott. A kilenc dal súlyos hiányosságokban szenved, röviden összefoglalva az a gond, hogy nem eléggé karakteres dalokat adott ki a szerző a keze alól. Nyilván nem a világhír felé tendál a formáció, ám ez egy alapvető elvárás lehet egy kezdő zenésznél, hogy igyekezzen az egyediségre. A hallgató szűk háromnegyed órányi szintetizátorral kísért lassan hömpölygő riffelést kap az arcába, arról nem is beszélve, hogy az egyhangú ének a maszter során érthetetlen módon dominanciát kapott.
Csak egy félmondat jut eszembe erről zárásképpen: ,,kalandorok kíméljenek”.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
