Nagaarum
Űrkert

(Szerzői kiadás • 2011)
oldboy
2011. október 1.
0
Pontszám
8.2

Napra pontosan két hónapja írtam a Tóth Gábor GuilThee-guru által életre hívott Nagaarum debütáló lemezéről, az Űrerdőről és máris itt a folytatás, ami már címében is jelzi a folytonosságot.
És ha minden igaz (márpedig az, mert magától Gábortól tudhatjuk) már a harmadik lemez zenei anyaga is elkészült, csak időzít ogre mágusunk!

Szóval úgy tűnik, hogy Gábor esetében még csak véletlenül sem beszélhetünk alkotói válságról, ami nagyon örvendetes!
A space-es, elektronikus, kísérleti zenék hívei számára legalábbis mindenképp.
De az Űrkert talán még azoknál is betalálhat, akik az előző opuszt túlságosan gitármentesnek tartották, hisz már a kezdő nóta a Gásatszit (Tisztaság) is egy gitárcentrikusabb, riffelősebb darab.
Még azt is mondhatnám rá, hogy post-rockos…
Egyébként a lemez egészére elmondható, hogy hallhatóan bátrabb, színesebb anyag lett a debütnél.
Ott sokkal nagyobb teret kapott az analóg szinti, míg ezúttal több rockos/metalos szerzemény került a korongra. De nem csak a gitárhasználat bátrabb, de az ének is!
Erre talán a rmWdtk a legjobb példa, ami a zenét, szövegvilágot, éneket tekintve is WMD-rokon. Az Oravecz Zoltán novellája ihlette dalszöveg is emlékeztet Gaobr dolgaira, de a ritmizálás is.

A Manipulált című dalban a GuilThee lemezen már bizonyított Varga Betty hangját is megcsodálhatjuk, és a dal első fele kimondottan populáris, de összességében is ez a legslágeresebb nóta a lemezen.
Az Űrerdőhöz képest azt érzem a legnagyobb különbségnek, hogy az nem dalokból állt, hanem témákból, hangulatokból, míg az Űrkerten vannak konkrét dalok is.
A szövegeket olvasgatva pedig úgy tűnik, hogy ezúttal mintha lenne valami koncepció. És valóban, Gábor a honlapján le is írja, hogy a debüt lemezzel ellentétben most van konkrét téma, ami nem más, mint a tudományos világ elfajulása.
A Manipuláló című tételben Gábor szavalása is hallható, aminek kapcsán kedvenc Black-Out lemezem a V.V.V. ugrott be, amihez anno csatolták Kowa egyik novelláját és a dalokban is többször hallható narráció.
Egyedül a záró, Tundra című szerzeménynél érzem azt, hogy bár építkezik, építkezik, de nem elég tartalmas ahhoz, hogy majd 10 percen keresztül csordogáljon a hallójáratokba.
Talán föl lehetett volna dobni némi itt-ott beúszó lebegős gitárjátékkal, a la David Gilmour

Mindent összevetve elmondható, hogy az Űrkerten kb. hasonló arányban találhatók meg, váltogatják egymást a rockos/metalos éneklős dalok, és az ambientes, analóg szintis instrumentális szerzemények.
Amiket természetesen bárki letesztelhet, ugyanis Gábor jó szokásához híven ez a lemez is letölthető a honlapjáról!