Thy Catafalque

Róka hasa rádió (2009)


Kátai Tamást
eddig jóformán csak a mély underground ismerhette, esetleg egy-két olyan szemfüles, és fura dolgokra is vevő társaság vagy “médiaszakember”, akik a fősodorral küzdve is megpróbáltak a színtér felé terelni ismeretlen, de tehetséggel megáldott zenészeket. Kisebb kiadók után, mikor ez a lemez a cseh Epidemie-nél jelent meg, úgy éreztük, valami megmozdul talán, aztán jött az örömteli hír, hogy a Season Of Mist megteszi azt, amit már illett volna valami nagyobb hazai kiadónak is. Az utóbbi évek eseményeinek felgyorsulásához azért valószínűleg hozzájárult az is, hogy a fősodrú médiát fenékbe billentő Hungarian Metal Awards-ot 2007-ben a Sear Bliss-szel holtversenyben megnyerte a régóta várt, és eddig sajnos egyedüli Gire lemez (a H.M.A. jelenleg HangSúly zenei díj néven fut), ami ugyebár Kátai előző zenekara.

A Thy Catafalque 1998-ban alakult, és egy ideig két taggal működött. Jelen cikk tárgyát képező lemez megalkotása előtt kezdett el Kátai a gitárral is behatóbban foglalkozni, Juhász János mellett időnként beszállva a munkába a hangszeren. Vendégként hozza a tiszta éneket a Taranisból Bakos Attila, a női énekeket pedig a Moon And The Nightspirit énekesnője Tóth Ágnes (akárcsak a Rengetegen). Hallható még a lemezen a két egykori Gire tag Hermann Balázs és Kónya Zoltán valamint további vendégzenészek lenyomata is klarinéton, csellón, hegedűn.

A Róka… nyitása elsöprő, annak ellenére, hogy türelmetlenebb lelkivilágú hallgatóknak nem ajánlom a próbálkozást se, hiszen az első riffekre több, mint két percet kell várni. Viszont megéri, mert mint mondtam, elsöprőek. A Szervetlen című kezdőnótában tehát a dolomit kristályrácsáról nyit értekezést az irodalmat segítségül hívva Kátai, bár Isten ments, hogy elemzésbe menjek, ezt inkább csak azért hoztam fel, hogy némi ellentétként említhessem meg a második tételt, a Molekuláris gépezeteket, ahol meg a fehérjék térszerkezete a téma. Nekem egyből a szervetlen és a szerves világ kettősét juttatja eszembe ez a két egymás mellé pakolt monstrum. Főleg, ha a kettőt összehasonlítjuk. A Szervetlen hidegebb, kegyetlenebb, szögletesebb, iparibb, akárcsak egy kristályrács a sókban és fémekben. A másik dal összetettebb, kalandozóbb, pimaszabb, időnként teljesen lágy, akárcsak az amorf világ egy tükörtojásban. Szinte látom magam előtt a peptidkötéseket rugózni.
Nagyon sok zenekar egy egész életmű alatt nem tud annyi jó témát és olyan összetettséget felhalmozni, ami egyedül a Molekuláris gépezetekben hallható (a több mint 19 perc megadja rá a teret rendesen). Örökös vesszőparipám a népi elemek jelenlétének firtatása a fémzenében. Ócsó megoldásnak tartom azt, amikor népdalokat felfémesítünk, viszont itt teljesen másról van szó. Amikor a Thy Catafalque-ban tűnnek fel folkos motívumok, azok nem vázként szolgálnak, hanem már egy előtte létező zenének a megtűzdelésére mindössze, mint a majoránna a pöri főzésekor.


Aztán a Köd utánnam című dalban megintcsak a kőzetek között találjuk magunkat, képzeletbeli szemeink előtt egy szénbánya porzik, vagy vulkanikus andezit szilárdul meg éppen, azonban álomszerű az egész, akárcsak az eddigi tételeknél, hallani, hogy a vers nem egydimenziós, lehet töprengeni más értelmeken is.
A többi dal rövidebb (már ez is, csak nálam valahogy az energia mindig ennél fogyott el, és kellett egy kis szünetet tartsak), a normál dalok hosszában állapodik meg. Tulajdonképpen inkább két lemezként hallgattam ezt az anyagot mindig. Ha lazulni akartam, akkor jött a negyedik tételtől hátrafelé… Innentől kezdve ez tényleg egy fantasztikus utazás, egy nagyon színes, díszes kertbe. Olyan, mintha összemennénk egy centisre, és úgy szemlélnénk a növényeit, homokszemeit, a humuszt, egy kutyagumit, vagy egy mellettünk elsiető bodobácsot.
Utólag szúrom be a cikkbe, ami nem szokásom (a Burzum könyvnél kezdtem el), de muszáj… Időmértékes verselést használ a szövegek írásánál Kátai időnként.

Hangzás? Tökre elég. időnként gépies, de mit számít. Különben is, ami jó, az jó gyenge megszólalásban is. No presze ez a lemez teljesen rendben van hangzásilag, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy sufnitunning az egész. A gitár kellően vaskos, igaz, néha kásás is, viszont a szintihangzások bőven kárpótolnak. Kellemesen fanyar, mégis elbűvölő… kátais.

A Róka hasa rádió jóval elvontabb, kísérletezőbb, mint a Rengeteg. Hallható rajta olyan dal, amiben mégcsak torzított gitár sem szólal meg, mint például az Űrhajók makón című szerzemény. 2009 áprilisában jelentette meg az Epidemie Records
Remélem csinál még ilyent Tamás a jövőben is.
A Season Of Misttel kötött szerződése szerint legalább még egy lemez fog kijönni az underground elitklubjának számító kiadónál.



szeptember 26.,
október 02.,
október 03.,
október 16.,