Mystagog
...of Old

(Neverheard Distro • 2011)
Infam
2012. február 11.
0
Pontszám
7.5

Meglehet, hogy többen egyetértenek velem azt tekintve, hogy a hazai black metal szcéna jó ideje adós egy olyan lemezzel, ami végre nemzetközi elismertségre adna okot. A Sear Bliss, a Forest Silence, vagy épp a Marblebog munkásságát ugyan megsüvegelik a határon túl, de meglátásom szerint, sajnos ezzel véget is ért a lista. Talán ezt a tátongó űrt akarta betölteni a 2006 óta létező Mystagog, mikor tavaly decemberben a világra szabadította az …of Old című nagylemezt.

A szürke hangzás okán akár azt is hihetné a hallgató, hogy a lemezt a 80-as években rögzítették szalagos magnóval, pedig a dalok ,,csak” négy és fél évet pihentek az asztalfiókban, lévén az anyag 2007 februárjában készült el. A dalszerzésért az Angmar (ének, dob), illetve Grave (gitár, bőgő) alkotta páros felelt, előbbi a Witchcraftból, utóbbi a Thy Funeralból lehet ismerős. A szerény hangzásról már esett szó, és az album többszöri meghallgatása után értettem csak meg azt, hogy igazából jobb hangzással nem lenne képes hatást elérni ez a zene, tehát mindenkit arra ösztönöznék, hogy ezzel a tudattal közeledjen a Mystagog zenéjéhez. Ez a lemez nem a muzikális géniuszával teszi le a névjegyét a hazai underground asztalára, hanem a sivár világvége hangulattal, amit az agyba ültet a monoton pulzálással. Itt nincs domináns karakter, az egyéniség maximum abból a meggyőződésből fakad, hogy Angmarék a képünkbe vágják nyíltan, hogy minden múlandó és minden pusztulóban van abban a világban, ahol élünk. Nem tartom ildomosnak a feketefém műfaján belül válfajok felállítását, de ez a zene a kreativitást minden áron nélkülöző riffek nyomán minimalista black metalnak nevezhető, amely címke abszolút nem a negatív oldalon szerepel az én olvasatomban. A keretes szerkezet kedvéért elmondható, hogy a nemzetközi elismertség nem az …of Old által lesz a Mystagog számlájára írható – ha cél ez egyáltalán.

36 perc apokalipszis vár rád!

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.