Crippled Black Phoenix
(Mankind) The Crafty Ape

oldboy
2012. február 25.
0
Pontszám
9

A Crippled Black Phoenix egy elég különlegesnek mondható angol banda. Olyan csapatok tagjaiból verbuválódott, mint az Iron Monkey, Mogwai, Electric Wizard és igazából azt se könnyű megmondani, hogy per pillanat kik is alkotják a CBP legénységét, bár elvileg heten vannak, mint a gonoszok… Koncertjeiken viszont még rózsásabb a helyzet, lévén rendszerint jó pár vendégmuzsikussal lépnek színpadra, ezáltal néha tucatnál is több ember prezentálja a szerzeményeket.
Stílusát tekintve az eddigi albumaik leginkább a post-halmazokba sorolhatóak, bár az előző lemez, az I Vigilante már erősen magán hordozta a világhírű honfitárs, azaz a Pink Floyd hatását. A már címében is beszédes, monstre vállalkozásnak tekinthető, majd másfél órás új opusz pedig olyan, amilyet talán a Floyd is készített volna, ha még manapság is aktívak lennének. Egyúttal elképzelhető, hogy a keményvonalas „Floydiánusok” egy legyintéssel elintézik ezt az albumot, mondván, hogy szinte egy az egyben koppintásról van szó.
De természetesen nem ilyen egyszerű a történet!
Mert valóban elég markánsak a waters-i, gilmour-i hatások, a (Mankind) The Crafty Ape jóval túlmutat egy szimpla PF kópián!
A Nothing (We Are…) robothangos nyitánya és a fúvósok, illetve a riffelés is legalább annyira King Crimson, mint Floyd, bár azért ezen másfél perces felvezető hallatán is óhatatlanul beugrik az embernek A Fal hangulata, zeneisége. A 10 perces The Heart of Every Country akusztikus kezdése, a zajok, hangminták, aztán a nóta íve, építkezése is egyértelműen a ’73 és ’79 közötti PF albumokat idézi, leginkább talán személyes kedvencemét, vagyis a Wish You Were Here-ét. A gitárszóló annyira Gilmour Mester által ihletett, hogy akár ő maga is feljátszhatta volna. Az énekes hangja is inkább a lágyabb, merengésre késztető típusú, ritkán ragadtatja magát harsányabb éneklésre, nem úgy, mint Roger Waters.
A Get Down and Live with It egy igazi lúdbőröztető, katartikus szerzemény, váltott női és férfi énekkel, fúvósokkal. Olyannyira lélekemelő, hogy hallgatása közben teljesen képes az ember kizárni a külvilágot és eggyé olvadni ezzel a misztikus, kimondottan természetes, minden modorosságot, művi érzetet nélkülöző hangfolyammal. Ha már itt tartunk, akkor megjegyzem, hogy a Floyd zenéjére azért igencsak jellemző modorosság a Crippled-nél még csak csírájában sincs jelen! Viszont ez az album grandiózussága miatt csakis a PF: The Wall lemezével mérhető össze. Ez is egy koncept lemez, és már a címe is elég cinikus. Az emberiség: A Ravasz Majom… ezek után talán nem meglepő, ha a dalszövegek olyan fogalmakat járnak körül, mint korrupció, igazságtalanság, vagyis korunk emberének, társadalmának szimptómái kerülnek górcső alá a három fejezetre bontott albumon.
Már a dalcímek sem kecsegtetnek túl sok jóval, de azért nem egy teljesen reménytelen jelen-és jövőképet festenek meg a CBP tagjai, hanem odabiggyesztenek egy csöppnyi, ha nem is túl látható, de mégis ott világító fényt az alagút végére.
Bár tény, hogy a záró nóta sugallta teljes ellenállás, ellenszegülés elég radikálisan hangzik…
Zeneileg a legrövidebb, 4 tételből álló, második fejezet a legkeményebb, de senki se gondoljon metal hangzásokra, inkább a menetelős, bluesban gyökerező szuggesztív dalok (Release the Clowns) dominálnak. Aztán a blues nem csak a 3. fejezet címében, de zeneileg is szinte végigkíséri a még hátra lévő dalokat.
A borító úgy tűnik továbbviszi az I Vigilante farkas motívumát, csak itt már egy farkasember, vagy épp emberfarkas rohanásának, rémült tekintetének lehetünk szemtanúi. Mondanom se kell, ez is a koncepció része!


Úgy kezdtem ezt az ismertetőt, hogy a CBP egy különleges banda és úgy fejezem be, hogy a (Mankind) The Crafty Ape pedig egy különleges lemez. Ami igazi mély érzelmeket válthat ki minden ilyesmi muzsikára fogékony hallgatóból, de rétegzettsége, grandiózus volta miatt nem biztos, hogy minden egyes alkalommal ugyanolyan hatást ér el, magyarán hangulatzene, de ha olyan passzban kapja el az embert, akkor a tökéletes, hibátlan kifejezések sem tűnnek légből kapottnak!




 
Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.