A királyi többes alkalmazása kis túlzás, mert a zenekar összesen kéttagú. Tartalmaz egy dobost Einar Sjursø személyében (aki egyben a Beyond Dawn ütőse, és egy halom zenekar exe, ezek közül itt bőven elég a Ved Buens Ende-t megemlíteni), de a vírus fő hordozója Czral, alias Carl-Michael Eide; ő itt a számok írója és hangszerek terén a mindenes. Ez talán azért lehet érdekes, mert előmenetelét tekintve ő is dobos volt, de ebben a zenekarban ezt a tehetségét sosem kamatoztatta, ami 2005 óta indokolható azzal, hogy kipottyant az ötödikről, és a lábai használhatatlanok, no de előtte?
Korábbi zenekarainak többé-kevésbé érezhető a hatása a Virus zenéjén. Emberünk ugyanis tagja volt olyan zenekaroknak, mint az Ulver, a Satyricon, a Void, a Cadaver, a Nattefrost, az Infernö, a Dødheimsgard, valamint jelenleg is aktív az Aura Noirban. De a lényeg: a Ved Buens Ende.
Ez egy nagyszerű avantgarde black metal zenekar volt, ami azonban egyetlen album kiadása után feloszlott 1997-ben, hogy 2006-ban újraalakuljon, majd 2007-ben érdemi eredmény nélkül megint szétmenjen, ezúttal talán végleg. Ennek folytatása a Virus, bár nem egyenes ági leszármazott, mert ez nem black metal, sőt talán nem is metal; egyedül a hangulat az, ami a két zenekart összeköti, ami pedig Czral személyiségéből fakad.
Számomra rejtély maradt a basszeros személye és szerepe a zenekarban; képeken hárman vannak, de a különböző lemezekre a sávot feljátszó név nem ugyanaz, szóval ezen a poszton talán nincs állandó személy. Feltételezem ezt is Czral írja, mert a három lemezen annyira hasonló a témák modora, hogy nem akarom elhinni, hogy különböző emberek szellemi termékei lennének. Azért nem mindegy, mert a Virus zenéjében domináns ez a sokszor aljasmód háttérbe szorított hangszer; alighanem ez az oka, hogy belopták magukat a szívembe.
Az Agent That Shapes The Desert a banda harmadik stúdió albuma 9 számmal, háromnegyed órában. A hangzás igencsak egyedi, de ha párhuzamokat kellene említeni, az Arcturus és a Vulture Industries jutna eszembe. Utóbbi inkább időben utaztatta valahová vissza a becses hallgatót, míg a Virus térben teszi ezt meg, a pontos hely lényegtelen, csak az biztos, hogy valahová, ahol sivatag van, végtelen homok, izzó napsütés és esetleg egy-két állati csontváz, amik néha békében nyugosznak az enyészetben, máskor azonban őrült táncot lejtenek. Olyanokra tessék gondolni, mint Dali elefántjai, nekem úgy általában az ő képi világa ugrott be erről a zenéről.
A hangszeres játék hátborzongatóan szuggesztív, Czral pedig sámánszerű vokáljával pluszban beindítja az emberben a vizuális ingereket (ahogy ezt műveli, arról néha Jim Morrison ugrott be, de azért ne essünk túlzásokba..).
Kimagasló, nagy pillanatokat nem tudok kiemelni, egyetlen látomásszerű folyamat az egész; tehát egyben érdemes hallgatni. Személyes kedvencem a Chromium Sun – Red Desert Sun kettős; előbbi a legpörgősebb és energikusabb szám a lemezen, míg az utóbbit nyitó fémes gitárhang kb. úgy hasít az ember fülébe, ahogy a tűző nap kínozhatja a haldoklót a sivatagban. Az ezt követő Furnace Creek egy kisebb intermezzo félidőben, amelyben egy könnyed bőgőtéma ismétlődik újra meg újra, a baljós hangulatot keltő gitár nélkül egész vidám darab lenne, de nem lehet az, fel kell vezetni a leghosszabb, legösszetettebb és legnyomasztóbb Dead Cities of Syriát. Még megemlíteném a zárótételt, messze a legbarátságosabb szám a lemezen, ilyen furcsaságok vannak benne, mint refrén, sőt egy rövidke vendégszerep erejéig hallhatjuk Garmot (Ulver) is énekelni, bizony, úgyhogy kedvcsinálásnak mindenképpen ezt mutatom meg.
Nem tudnám megmondani, kinek ajánlom ezt a lemezt; megosztó hatása garantált: lesznek sokan, akik szerint tűzre való szemét, és lesznek kevesen, akik számára zseniális. Egy próbát megér, ha nyitott vagy sok mindenre, élénk a fantáziád, szereted a nyomott hangulatot, jól tűröd a szélsőségeket, és főleg: ha szeretnéd úgy érezni magad, mint a megkísértett Szent Antal Dali festményén.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
