Vas és Vér

magyar népdalok extrém, metal stílusban (2012)

A Hungaryan Records már bizonyította, hogy talpraesettnek bizonyul, amennyiben kihívást jelentő válogatáslemezek nyélbe ütéséről van szó, elég csak a 2008-as Burzum tribute lemezre, vagy az egy évvel később napvilágot látó Bathory ,,tiszteletadás-korongra” gondolnunk. A képlet egyszerű: keress olyan ismert, vagy éppen feltörekvő bandákat, amelyek kellő műgonddal képesek egy nagy előd felvételét feldolgozni, avagy átdolgozni.

A Mabthera nevű hazai underground banda nyitja meg a szalutálást a korongon, amely a magyar népdaloknak és katonadaloknak állít emléket. A formációról igen kevés információt tudok felsorakoztatni, de a lényeg, hogy a myspace oldaluk tanulsága szerint elég jó ízlésvilággal bontják a rendet, lévén Tormentor és Frost feldolgozás is a repertoárjuk része. A banda kettő magyar népdalt (Hidegen fújnak a szelek, A csitári hegyek alatt) dolgoztak fel, és hangsúlyozom nem át, mivel szignifikáns variánsról nem beszélhetünk esetükben. Lendületes darab, megfelelő pozíció számára az első hely!

A Niburta 2009 óta keveri az autentikus népzenét metál elemekkel, véleményem szerint ők meglehetősen távol állnak az extrém stílustól, de ez cseppet sem a negatív oldalon nyom a latba. A szép, dallamos női vokál kellőképpen passzol az alkalmazott népi hangszerekhez, és a feszes metál dob-basszus alapokhoz. A feldolgozott népdal a Nap és Hold.

Az Evil’s Tears nem ismeretlen banda számomra, őket az Athame nevű formáció testvérzenekaraként lehet aposztrofálni. A gótikus elemekkel átitatott black metal műfajban utazó zenekar a Valahol tőled távol katonadalt dolgozták fel, összességében igényes végeredménnyel. Elég sok extra hangi elemet vonultat fel a felvétel, az ének viszont kissé egysíkú azáltal is, hogy helyenként ,,alakot vált” az énekhang. Mindent együttvéve korrekt feldolgozás, igényes munka, rájuk a címben is szereplő extrém jelző kiválóan passzol.

Az Isatha folytatja a sort a Vándor című hazafias kisugárzású dallal. Az alap elgondolás nekem impozáns, mivel a metál és népi elemek egyensúlyban állnak. A férfi és női ének váltogatása is jó ötletnek bizonyul, hiszen változatos lesz az összkép általa. Elég messze van a hazai underground a szomszédos ukrán szcénától, ahol olyan bandák pusztítanak, mint a Nokturnal Mortum, vagy épp a Kroda, de az Isatha megfelelő úton indult el az efelé vezető úton.

A Legenda ismerős lehet a Bathory tribute lemezről, vagy épp a saját lemezeiről. A pogány banda a Fel, fel vitézek katonaindulót dolgozta fel, meglátásom szerint az ének nagyon gyenge és nem passzol a doomos zenei alaphoz.

A ,,sampleres formáció”, az Anakron következik a sorban a Hulljatok levelek című dallal. A zenei paletta határt nem ismerő jellege jelen van a bandánál, de az ének itt is kritikán alulian erőtlen. Nekem átjön ez a művészi korlátlanság, amivel Anakron operál, de meg kell érteni, hogy az ének kardinális kérdés minden zenei műfajban. Nem szponzorálnak az ukránok, nem is vagyok szerelmes beléjük, de érdemes meghallgatni egy ottani underground lemezt, hogy milyen nyers erővel és bátorsággal szól a vokál egy pogány (black) metal korongon.

A Kyronnal kapcsolatban részemről újra fennáll az információhiány, de nincs is szükség rá, felesleges a részletekkel tölteni a teret, sokkal inkább említésre méltó a feldolgozás zsenialitása! A Látom a szép eget a feldolgozott dal, amely igen erőteljes formában ölt testet a Kyron prezentálásában. Az egyik legjobb dal!

A Kerecsensólyom egy egész csokor népdalt ragadott meg és dolgozott fel, mindegyik igényes, változatos formában szólal meg, élvezet hallgatni valamennyit!

A Baskíria szívesen vállal felkérést a Hungaryan Records tribute lemezein, most sincs ez másképp. A tüzes Erdély indulót hallhatjuk tőlük, ez esetben elmondható, hogy a dal megtalálta a hozzá járó legmegfelelőbb előadót. A Baskíriától megszokott professzionális végtermék született.

A Rege & Maniac üde színfoltja a lemeznek, ez a dal (Nem úgy van az most…) a zenében nagyon erős, tényleg a legmagasabb műgonddal oldották meg a feladatot és érződik, hogy képzett, techikás zenészek állnak a zenekar mögött. Remek dal, csontig hatol!

Az Adversor Elindultam szép hazámból feldolgozása zeneileg még tűrhető, ám ezzel a felhasznált éneksávval komolynak túl vicces, viccnek túl komoly. Értetlenül állok, hogy ennek mi a célja. Amint belép az igazi énekhang, azonnal érződik a formáció nyers ereje, de a kezdet módfelett elbaltázza az összképet.

A De Profundis a manapság igen populárisnak számító (értsd: minden banda eljátssza, mert 3 hangból áll) Indulj el című dalt választotta, a végeredmény szerintem a könnyen felejthető kategóriát meríti ki.

A Witcher is beleesett abba a hibába, hogy erőtlen, torz vokállal oldja meg az éneket és ez alapjaiban határozza meg a végeredményt. A feldolgozás tárgya: Katona vagyok én.

A sort Khrul Funebréje zárja, a formációtól megszokott filozofikus atmoszféra most is jelen van, a feldolgozott dal a Drága élet semmivé lett. A felvétel kellőképpen passzol a Funebre munkásságához és szellemiségéhez, Khrul viszont időről-időre fejlődő énekhangot mutat, lehet róla példát venni.

A ,,Vas és Vérmagyar népdalok extrém, metal stílusban korong erősen hiánypótló jellegű a magyar undergroundban, ilyenre még nem volt példa, holott a magyar szcéna igenis erőteljes bázissal rendelkezik. Összességében elég nagy hullámhegyeket és hullámvölgyeket jár végig a korong a felkért formáció fényében, hiányolok egy ilyen korongról olyan bandákat, mint a Sear Bliss, Bornholm, Aetherius Obscuritas, vagy épp a legmélyebb bugyrokban mozgó Dusk, Tymah, Diecold vonalat, érdekes lenne minden bizonnyal a végeredmény, ettől eltekintve fejet kell hajtani a Hungaryan Records munkája előtt!

október 21.,