Taranis

Kingdom (2012)


Ha Bakos Attila neve elsőre nem mond semmit, Kedves Olvasó, akkor segítek egy kicsit: ő felelt a tiszta/dallamos énekért az utolsó két Thy Catafalque lemezen. Kezded már kapizsgálni? Na ugye! Egyébként underground körökben valószínűleg nem ismeretlen Attila, hisz az ő nevéhez köthető a Descend és a Woodland Choir is. És természetesen a Taranis, mely formációt 1999-ben alapított, az atmoszférikus black metal ötletei kifejezésére. Az eredetileg egyszemélyes zenekarnak indult Taranis soraiba aztán mégis csatlakozott Erik, aki az extrém vokalizálás személyi felelősévé avanzsált, így Attila tudott koncentrálni a tiszta ének fejlesztésére. 2000-ben meg is jelent első kiadványuk, In Days of Yore címmel, majd a zenekar feloszlott. Bár Attila még abban az évben megírt egy albumnyi dalt, ezekkel 11 éven át nem foglalkozott.
Aztán 2011-ben mégis rászánta magát a felvételekre és így állt össze a második, 40 perces időtartamra rúgó, 4 számos lemez, a Kingdom. Ami 2012. január 1-én jelent meg szerzői kiadásban, és digitális formában lehet kapni a “banda” bandcamp oldalán. De nemrégiben elérkezett az idő a kézzelfogható formátum elkészítésére és Attila jóvoltából én már a gyári, műsoros CD-ről tudok nyilatkozni! Amit érzésem szerint mindenképp érdemes volt legyártatni, hisz Havancsák Gyula Mesternek köszönhetően a külcsín (a tőle megszokott módon) nagyon impozáns! Egyszerűen élmény kézbe venni és nézegetni a CD-t, lapozgatni a szövegkönyvet! A sötét tónusú, a zöld különböző árnyalatait alkalmazó képek még a Mátrix második és harmadik részét is eszembe juttatták, a komor tornyok és masszív kőfalak láttán pedig egy valós, vagy épp képzeletbeli (Tolkien: Rohan, Gondor vagy Martin: Westeros) lovagkirályságra asszociálok. Mely érzetemet a lemezcím csak felerősíti. Persze az igényes külső mit sem érne ha hozzá gyenge zene társulna! No de szerencsére nem ez a helyzet, ugyanis a Kingdom annak ellenére, hogy alapvetően már több mint 10 éves, egy jól sikerült alkotás és egyúttal igazi “vanmensó”, hisz 100%-ban Attila keze munkája, ő énekelte fel az összes éneksávot, ő gitározik, szintetizátorozik, programozgat. Gondolom főleg a dobot… Annak ellenére, hogy dobgép biztosítja az alapot, egyáltalán nincs hiányérzetem, mint ahogy Kátai Tamás lemezei kapcsán se szoktam hús-vér dobosért kiáltani. Amit viszont ének címszó alatt véghezvisz Attila, az a hazai mezőnyt, de véleményem szerint a nemzetközit is figyelembe véve, kiemelkedő teljesítmény! Legalább 5 hangom szólal meg, az avantgárdos, heavy metalos, gótikus/darkos dallamok is remekül mennek neki, de hörgés, károgás terén sem vall szégyent!
Viszont a Kingdom-ot érdemes több szempontból is a helyén kezelni! Hiszen nem egy friss albumról, mai zenéről van szó. Valószínűleg a következő Taranis lemez, már nem pont ilyen lesz, ének tekintetében biztos, ugyanis Attila elárulta, hogy a továbbiakban csak tiszta éneket fog prezentálni. És gondolom mai fejjel zeneileg is kicsit másképp állna hozzá a dolgokhoz… Mindenesetre röviden kifejtem a véleményem a Kingdom dalairól. A Storm a maga 13 percével a lemez leggrandiózusabb monstruma, a kezdő énektémák, dallamok és Attila orgánuma kapcsán egyből ICS Vortex és Vintersorg neve ugrik be. Amit nagyszerűen ellensúlyoz az extrém vokalizálás. De tempók tekintetében is változatos ez a tétel, vannak gyorsulások és atmoszférikus leállások, betétek. Mondjuk a dalszövege is ennek a nótának a leghosszabb, a bookletben 2 oldalt foglal el, míg a többi szerzemény csak egyet, ennek ellenére úgy érzem a 13 perc kicsit sok. Magyarán nem történik annyi minden a Storm-ban, hogy ezt ilyen sokáig kéne húzni. Túl vannak nyújtva a témák, 4-5 perc lenyesése után is ugyanilyen kerek lehetne a “történet”. Legalábbis szerintem. De ami a hossznál is jobban zavar, ráadásul az album egészére vonatkoztatható: folyamatosan szól a szinti! És hangszín illetve témák (az Ideas első két albumán vannak hasonlók) szempontjából sem túl változatosan. Például a vége felé, ahol Attila Hansi Kürsch-t megszégyenítő módon énekli azokat a szívbe markoló sorokat, én a capellára vettem volna a figurát! A Dominion egy menetelősebb riffre épít, akár Nevergreen is lehetne és vannak benne ügyes gitárdíszítések, amikből még ennél is többet el tudnék viselni! Az ének ezúttal is ötletes, okos! De a sűrű szintiszőnyeg miatt a riffek nem ütnek akkorát, mint amekkorát üthetnének, hisz a billentyűk felpuhítják a hangzást. A Glory-t hallgatva meg van egy kis hiányérzetem: annyira adnák magukat a rézfúvósok, leginkább a kürt és a harsona! Tudom, nem egyszerű dolog ezt megoldani, bár a zenei szempontból is párhuzamba állítható Sear Bliss-ékkel érdemes lenne tárgyalni ez ügyben! Azért a nóta zongorás, “fuvolás” középrésze így is ínycsiklandó. Az Origin akár iránymutató is lehet a következő Taranis kiadványt illetően, mert minimális extrém vokalizálást tartalmaz. Viszont új színként csatasorba áll az akusztikus gitár és a fuvolázós részek mellett itt már hallható egy kísérlet a rézfúvósok használatára, amik a vonósok keltette alappal remek elegyet alkotnak! Talán ez a kedvenc nótám a lemezről…

Szóval alapvetően tetszetős dalokat tett le az asztalra, pontosabb porolt le és öntött végső formába Attila és ha a következő Taranis lemez kevesebb/nem folyamatosan szóló szintit és több élő hangszert (akár vendégmuzsikusok közreműködésével) vonultat föl, akkor új kedvencet fogok avatni! De addig is érdemes ismerkedni hősünk munkásságával, és kutakodni egy csöppet a honlapján, ahol többek között a Kingdom is meghallgatható!




szeptember 26.,
október 02.,
október 03.,
október 16.,