Corrosion Of Conformity
Corrosion Of Conformity

Győr Sándor
2012. június 25.
0
Pontszám
7.5
Annak idején a Deliverance lemezzel ismertem és szerettem meg a bandát. S ezt, valamint az ezt követő Wiseblood-ot tartom a csapat csúcsteljesítményének. Ezektől kicsit lemaradva ugyan, de a Karl Agell-lel készült Blind korong is ott van a kedvencek között. Az előzmények (Technocracy EP, Animosity) viszont nem fogtak meg. 

Aztán az America’s Volume Dealer-nél megtorpanást éreztem, ott mintha elvesztették volna a fonalat, de én is velük kapcsolatban.
Pepper Keenan énekes/gitáros azután elfoglalta magát a Down-nal és a zenekar pihenőre került.
Egészen tavalyig csend honolt a C.O.C. táborban, amikor is kiderült, hogy az Animosity lemezes felállás, Mike Dean (basszer, énekes), Reed Mullin (dobos) és Woody Weatherman (gitáros) trió újra aktivizálta a csapatot.
Ez azért okozott fejtörést a rajongóknak ebben biztos vagyok, hisz nem nagyon lehetett tudni mit is várhatunk a crossover stílust évek óta maga mögött hagyott bandától.
Aztán kijöttek a Your tomorrow c. dallal, s az adott némi támpontot annak ellenére is, hogy két verzióban is hallható volt.

Majd megérkezett a lemez, aminek már a nyitó Psychic Vampire dala eldönti a kérdést. Na, nem azt mondom, hogy nem hiányzik a négyes felállás, hanem csupán annyit, hogy a korai idők crossover stílusának és a Pepperrel készült albumok southern alapú dolgainak egyvelege. 
Szóval a Psychic Vampire tökéletes nyitódal. Ha túltesszük magunkat Mike Dean nem épp bársonyos, ellenben jellegzetes hangján, akkor bizonyára jól fogunk szórakozni. S, ez azért nem olyan nehéz, hisz már az utolsó lemezeken is akadtak olyan nóták, melyekben Mike hallatta a hangját.

Szóval vegyes a kép. Mert vannak az utolsó időket idéző számok: a már említett Psychic Vampire, a River of Stone, az instrumentális El Lamato de las Cabras, a kislemezes Your Tomorrow vagy a The Doom. Meg ott vannak a zúzósabb nóták, mint a Leeches, a klipes The Moneychangers vagy a What You Despise, de ott a rock n’ rollos Rat City is.

http://www.youtube.com/watch?v=WwdV7PhOs1Y&


A befogadást a jó hangzás mellett a Weatherman-féle témák és szólók könnyítették meg számomra. Valamint az, hogy annyira azért nem merültek el a múltban. Eltalálták azt az arányt, amivel nyitva maradt az út abban az esetben is, ha Pepper a Down-beli elfoglaltságai mellett újra csatlakozna a zenekarhoz.
Talán annak okozhat csalódást ez a lemez, aki a klasszikus Animosity lemezes felállásról szóló híreket hallva olyan stílusú anyagot várt Mullinéktól. Nekem azonban így megfelel, igaz nem lesz kedvenc az anyag, de ez elsősorban Mike Dean hangjának, témáinak köszönhető. Zeneileg simán tudok azonosulni az irányvonallal. 
Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.