Őszintén szólva nem vagyok a budapesti Insane nagy ismerője, de emlékszem, amikor az ezredforduló táján először hallottam a még elég esetlen, KoRn és Coal Chamber ízű nu metaljukat, úgy éreztem kicsit elhamarkodott volt a 2002-es debüt album kiadása. A két évre rá következő „21. századi méreg” viszont már egy magabiztosabb, érettebb, ötletesebb társaság képét mutatta. Aztán a harmadik opusz, a King of Fools már stílusilag is erőteljesen terjeszkedett a modern metal irányába és Knapp Oszi hangja, dallamai, témái is sokat fejlődtek a kezdeti időkhöz képest. Ezért bizonyos szempontból meglepetésként ért a távozása, de ahogy belefüleltem a soron következő, már Molnár Bálint énekessel készült, Our Island-Our Empire lemezbe, úgy tűnt, hogy rendben van az új srác is, a muzsika pedig kicsit újfent színesedett, ezúttal némi metalcore beütést véltem felfedezni.
De mivel nem vagyok naprakész Insane-ügyileg, így azt is csak nemrég tudtam meg, hogy már nem Bálint áll a mikrofon mögött, hanem a basszusgitárosból énekessé avanzsált Tóth Bertalan. Aki egyébként már eddig is hallatta a hangját, de most ő a vezető pacsirta.
A Concord the World EP pedig az első hanganyag, melyen a jelenlegi felállás játéka hallható.
Az EP 8 szerzeményt tartalmaz, 21 percben, amiből az egyik egy introként fölfogható szösszenet, és van még két, ugyancsak rövid átvezető.
Ezúttal eltekintenék a dalok elemzésétől, hisz aki akarja, meg tudja hallgatni az EP-t:
Viszont a bandát kedvelő emberkéknek érdemes beruházniuk a kézzel fogható változatba, mert a multimédiás tartalommal felturbósított CD igen pöpec. A dalok mellett találhatók rajta fotók, videók és egyéb nyalánkságok. Nekem a Szakonyi Balázs gitáros által elkövetett artwork is bejön, mondjuk a zenekari fotóknál kicsit mintha túlzásba vitték volna a photoshop-olást, de annyira nem vészes a dolog. A Daniele Nelli által kreált hangzás illik ehhez a modern, naprakész muzsikához, iszonyatosan megdörrennek a nóták, a gitárosok nem egyszer olyan „zsére” hangolt groove-okat, riffeket tolnak a képünkbe, hogy ihaj!
Berci énekteljesítményével szintén meg vagyok elégedve, magabiztosan hozza az extrém vokalizálást és a tiszta/dallamos énektémákat is. Zahorán Csaba bőgője ha kell röfög, vagy épp kattog/csattog, igaz más stílusban penget, mint anno Berci.
Zeneileg, stílusilag a 2012-es Insane a modern hardcore (vannak nagyon fincsi csordavokálok itt-ott!) és a dallamos metalcore halmazokból merít, a vastag hangzás miatt azért inkább a metal felé billen a mérleg nyelve.
Szerintem nagyon jó húzás volt a részükről a nyugis, hangulatos, instrumentális átvezetők beiktatása, ezzel egy új dimenzió nyílt meg számukra.
Engem meggyőzött a Concord the World, kíváncsian várom a nagylemezt, mert ez egy roppant erős felállásnak tűnik és a zenei irányban, annak esetleges további tágításában is komoly előrelépési lehetőséget látok!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.