Sadus
Out For Blood

(2006)
zemial
2006. március 28.
0
Pontszám
5

Mindig is kétkedve fogadom a híreket ha valamelyik zenekar bejelenti hogy újra összeállnak és most aztán lenyomnak mindenkit, meg ők most megmutatják hogy miről is szól a metál. Sajnos a tapasztalat is azt mutatja hogy ez a legritkább esetekben sikerül, tisztelet a néhány kivételnek. A Sadus esetében viszont még direkt kíváncsi is voltam, azért mégiscsak nagy nevekről van szó !

Annál nagyobb lett a csalódás… A Sadus nekem mindig is a technikás thrash metalt jelentette, akik fénysebességgel száguldó végletekig összetett dalokkal kápráztatták el a hallgatóságukat. Ezen a lemezen már nyomokban sem emlékeztetnek a régi önmagukra, de nem is tudom minek nevezném az új Sadust. Van benne elektronikus zaj, van benne torzított gitár, dob, basszus, meg valamilyen ének, hasonló mint ami mostanában sok nu-metal zenekarban is. A „Lost it all” pl. egy full nu-metal szám. Esetleg Darren Travis nem hallgatott tengerentúli zenekarokat mostanság, és nem tudja hogy ami ma az USA-ban metalnak van csúfolva az nem is igazán metal ? Az első jobb „Sadus” nótáig a lemezen 25 percet kell várni, ez a hatos track, a „Sick” az ami kicsit kiemelkedik a nagy átlagból, de ez is csak a tempója miatt. Ezt persze egy hibátlan nu-metal tétel követ. A hangzás is alulmúlja azt, ahogy ma egy Sadus lemeznek meg kellene szólalnia. Sok helyen az az érzésem, mintha direkt háttérbe keverték volna a hangszereket. Ezek után csak azt tudom mondani, hogy ha csak ennyivel tudtak előrukkolni, akkor lehet jobb lett volna ha meghagyják egy szép emléknek a Sadust. A „Freak” is kiemelkedik a sorból, ez is gyors tempójú és itt hallható talán a legjobban az hogy mi volt valaha ez a zenekar. A lemez maga 55 perc, ami eleve szokatlan, mivel a klasszikus albumaik 30 perc körüliek, de a „Swallowed..:” is jó tíz perccel rövidebb. A limitáció kiadvány tartalmaz egy bónusz lemezt is 3 nótával, egy régebbi demós nóta újrafelvétele, és két feldolgozás : Invaders (Iron Maiden) és Merciless Death (Dark Angel). Persze a Maiden nótát sikerült a saját képmásukra átgyúrni, de nem voltam ettől sem elragadtatva. Legalább a Dark Angel feldolgozást sikerült thrash metalosan felvenni. De ha már a feldolgozásoknál tartunk, ezt a számot pl. a Vader játszotta el úgy, ahogy annak szólnia kéne. Ráadásul még egy bugyuta vihogás is hallható a szám végén, amit aztán tényleg nem tudtam értékelni. Poénnak gyenge, ha komolyan gondolták meg, na…

Ez nálam 5/10, de biztosan nem fogom még jó néhány évig elő se venni. Csak azok vegyék meg, akiknek eddig minden Sadus lemez ott van a polcon. De az is biztos, hogy nekik sem ez lesz a kedvenc Sadus CD-jük.

Kiadó: Mascot Records