A zenekarról a myspace és a facebook oldalukon lehet némiképp informálódni olyan alap dolgokról, hogy 2009-ben alakultak, és átestek néhány tagcserén, 2012 eleje óta pedig egy állandónak ígérkező felállással dolgoznak a számíráson; ennek eredménye ez a kisebb bemutatkozó anyag is. A Melodic Death/Thrash Metal, mint önmeghatározás szerintem is helytálló, előbbi javára, mert ha párhuzamokat kellene emlegetni, adná magát a (nomen est omen) korai In Flames és Dark Tranquillity.
Személy szerint ezeket eléggé szeretem, de mivel ezen a vonalon anno elég sokan indultak meg (ha nem is hazánkban), idővel kissé elég lett belőle. Mostanra viszont nagyjából lecsengettnek érzem a dolgot, amit nem úgy értek, hogy kit érdekel ez ma már, hanem hogy a ritkábban megjelenő igényesebb alkotásoknak újra őszintén tudok örülni, ezért a Flamedrop anyagával szemben is megvoltak a magam várakozásai.
A hangzás nagyon állat lett (Nagaarum kollégának lehet, hogy kevésbé tetszene). Ami kicsit meglepett, hogy rögtön a Collapse elején feltűnt, hogy a basszer mintha erősebb és hangsúlyosabb lenne, mint azt ilyen fajta zenénél megszoktam – bár ez egyáltalán nem negatívum. A gitárdallamok nagyon rendben vannak, kreativitásban sincs hiány, bár nem számoltam, hány téma ment le, de jó sok volt, mégsem éreztem szétesőnek a számot. Ami talán hiányzott, az valami markánsabb refrén, hogy az ének is hozzon valami dallamot (itt előbukkant a tisztaének-mániám).
A Cruel Intentions címről rögtön a film jutott eszembe, nem tudom, van-e köze a számnak hozzá, mert a szövegek megértésével problémáim vannak, leírva meg sehol nem találtam őket sajnos. Ez valamivel hosszabb és még összetettebb szám, ahol szintén egy kicsit a refréntől vártam többet, mert mégse járja, hogy az instrumentális verziónál alig legyen hiányérzetem.
Két (és fél) szám után nehéz bármilyen ítéletet hoznom róluk (különösen 10-es skálán kimutathatót), mert ez alapján még megmaradtak a „majd meglátjuk” kategóriában. Összességében viszont örömmel hallgattam a lemezt, mert ha jó páran meg is próbálkoztak már hazánkban ezzel a göteborgi metállal, a műfajt jól művelők nem igazán jellemzőek errefelé. Viszont most úgy néz ki, itt egy zenekar, ahol a kvalitások megvannak hozzá, hogy valami szerethetőt alkossanak, úgyhogy kíváncsian várom azt a bizonyos nagylemezt.
Tagok
Kovács Sándor – Ének
Galambos Bence – Gitár
Fazekas Lajos – Gitár
Thuróczy Lajos – Basszusgitár
Cseh Attila – Dob
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
