A Grisâtre nevű Francia egyszemélyes alakulat nem ismeretlen számotokra szerintem; haragSICK kollegám már írt a 2010-ben megjelent L’idée de Dieu album ürügyén Rokkr frontemberről és munkásságáról. Sok alapvető dolgot írt le, amit én is le szerettem volna, így nem megyek bele abba, mikor kezdte, hogyan, merre meddig. Térjünk a lényegre.Ez évben jelent meg a banda második nagylemeze, Esthaetique címmel. Csak úgy, mint korábbi anyagain, most is tartotta magát Rokkr az elképzeléseihez; sötét, atmoszférikus zenei tételek, közel a Xasthur-vonalhoz, mégis némileg elrugaszkodva a hagyományos értelemben vett black metal/ambient projektektől. Négy szám kapott helyet a korongon, bár azt vártam, hogy nagylemez révén többet hallgatózhatok ettől a nagy kedvencemtől.
Hangzás terén teljesen helyén volt az album, frankón tiszta felvételekről van szó. Még mindig kedvelem a vokál módját; igazi reszelős ős black metal ének. Továbbra is jók a kissé elszállós részek, bár úgy éreztem, túl vannak nyújtva a számok. Viszont a nyitó nóta, a L’Abstrait nálam abszolút tuti befutó, teljesen beleszerettem a némileg beforgató dallamokba és kellemesen örvénylő érzésvilágba. Néhol enyhe Det Som Engang Var érzésem volt, és nem csak ebben az egy szerzeményben; úgy érzem, Varg korai ambient típusú munkái erősen rányomták bélyegüket a Grisâtre nem metál részére.
.jpg)
Azon kívül, hogy én sem kaptam semmilyen borítót, tokot a CD-hez – csakúgy, mint haragSICK kollega -, nem tudok negatívumokat felsorolni. Kellemesen atmoszférikus az új Grisâtre, csak ajánlani tudom mindenkinek.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
