Kérem, egyre inkább megdőlni látszik az a hipotézisem, miszerint csak északról érkezhet jó black metal banda. Bár valljuk be őszintén magunknak; a Darkthrone, BURZUM, MayheM tudjuk nagyon jól, hogy műfajalapító volt, jelenleg is az, és lesz is, de jó látni, hogy máshol is rákaptak a sötét élet érzésre, nem csak a fél évig sötétben botorkáló Norvégok vagy Svédek. A Black Hate Mexikó város szívéből muzsikál, méghozzá elég törtető módon; eddig összesen tizenegy lemezt jelentetett meg, a legutóbbi, 2012-es megjelenésű pedig, a Los Tres Mundos, ami mellesleg a második nagylemez.. Tíz vérbő black nótát kaptunk a korongon, tele jól megszerkesztett riffekkel, komplex megoldásokkal. Ugyan az Intro némileg sablonos lett, és a következő nótánál még mindig megijedtem, révén elég metalcore-osan kezdődött a felvezetés, de aztán hamar belecsöppentem a gyűlölettel és fájdalommal átitatott dalszövegek kavalkádjába.
Nem nagyon unatkoztam, amíg a CD-t hallgattam, nagyon frankó számokat rakott össze B.G. Ikanunna. Úgy vettem észre Ő az egyetlen állandó tag a bandában, mindenki más csak koncertre felhasználható egyed. Nincs ezzel baj, ha a többieknek ez jó. Véleményem szerint a Dusktone-nak a Black Hate egy igen erős befektetés lesz a jövőben, révén nem ma indult a formáció – 2007-re tehető a születés pillanata -, illetve elég igényes rétegét alkalmazza ennek a szférának. Én személy szerint külön szoktam vizsgálni az éneket is, révén jómagam is énekes vagyok a debreceni Domhring zenekarban 2010 óta, és tudom, hogy sok múlik a vokálok minőségén, mennyiségén, hosszúságán. Ebben a csapatban teljesen korrekt az ének, nagyon tetszetősen black metal az egész kreálmány atmoszférája. Néha még befigyel egy-két hörgés is, néhol a Betlehem-ből és BURZUM-ból jól ismert jajveszékelés, de itt teljesen korrekt egyensúlyban van minden vokál terén is.
A számok se túl hosszúak, se túl rövidek, pont ideális, 4-7 perc közé eső mindegyik, kivéve az album címét viselő nóta, ami negyed órásra csúszott ki. Na az mondjuk némileg ásítozós a felétől, de még az is teljesen hallgatható.
Végülis kellemes csalódás volt nekem a Black Hate. Arra számítottam, hogy tele lesz mindenféle hülye mexikói elemmel, pl. kurjongatással, vagy majd a Tequiláról találok dalszöveget – ugye a Darkthrone – Whisky funeral dala után tudjuk, hogy semmi sem lehetetlen -, de abszolúte hideg fogadtatásban volt részem, annak ellenére, hogy bőven az egyenlítő környékéről kaptunk arcon csapást a Los Tres Mundos személyében.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
