Az ukrán thrash/death alakulat eredetileg Hellion-nak írta a nevét, aztán az i betűt kettőspontra cserélték, és azóta Hell:On-ként ismertek. Már amennyire…
Mivel az Age of Oblivion a harmadik nagylemezük, gondolom hazájuk keményzenei színterén nem ismeretlenek. Hogy a nemzetközi porondon mi a helyzet, azt nem tudom. Mindenesetre van annyira minőségi ez a kiadvány, hogy segítségével akár országhatárokat átívelő népszerűségre is szert tegyenek. Természetesen ők sem reformálják meg a műfajt, mégis egy roppant energikus, korszerű thrash/groove albumot szállítottak le, amin a death-es elemek már csak nyomokban lelhetők fel. A modernebb muzikális megközelítést bizonyos szempontból ellensúlyozzák egy érdekes, nosztalgikus húzással, jelesül a CD hátlapján A és B oldalra bontják a 11 dalt. A B oldal a 7., Emptiness című tétellel kezdődik. Nyilván semmi funkciója nincs ennek a bontásnak, a két egység semmilyen módon nem különül el egymástól. Csak gondolom akartak egy kicsit utazni az időben. Visszafelé.
Kedvenc nótám a Burn, amit a legemlékezetesebb énekdallammal sikerült ellátni. Az ilyenekből sokkal többet is el tudnék ám viselni!
A záró Satan, a 7:06-os játékidejével (ami nem véletlenül lett annyi, hisz máshogy számolva 6 perc 66 másodperc, azaz 6.66, ahogy a CD-re föl is van jegyezve) a leghosszabb szám. Kapott egy kis szimfós szószt, de tényleg csak annyit, hogy még kellő távolságban maradjon a bombaszttól. És ebben található a legtöbb death metalos mozzanat.
Engem minden hallgatás alkalmával jól elszórakoztat, felpörget ez a kereken 44 perces korong. Aki komálja a modern, thrash alapú durvulásokat, tesztelje le a Hell:On friss csapását!
Albumkritika megosztása
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
