Kruk
be 3

(Metal Mind • 2012)

2012. december 16.

Pontszám

A lengyel Kruk harmadik lemezének már a címe is telitalálat. Hiszen kettős jelentéstartalmat hordoz. Egyrészt jelzi, hogy ez bizony a 3. opusz, másrészt viszont kiejtve a three és free szavak nagyon hasonlóak, így a „Légy szabad!” mondat/jótanács is kihallható belőle. A borítón tetszelgő, általam „mechanikus madárnak” elnevezett holló (vagy varjú?) is mutatós, csakúgy, mint a fogaskerekekkel díszített booklet. Az ötös zenéje pedig nem változott a második albumuk óta, melyről anno haragSICK írt ismertetőt. Vagyis maradtak a ’70-es évek muzsikájából merítő rocknál, olyan nagyságok nyomdokain haladva, mint Uriah Heep, Deep Purple, Led Zeppelin, stb. A cím kapcsán már említett „szabadság” viszont körbelengi a korongot, szabadon zenélnek a srácok, nem hajtja őket semmilyen megfelelési kényszer. És ez olyan, a szó eredeti értelmében vett progresszív, azaz előremutató megoldásokban mutatkozik meg, melyek egy görcsösen megfelelni akaró banda agyából, lelkéből nem tudnának kipattanni.

Elsőre talán ijesztő lehet a 15 dal, és az ezekkel járó 77 perc, viszont az utolsó 5 tétel bónusz, két nóta instrumentális, míg három anyanyelvű, azaz lengyel változata került fel a korongra, melyeket gyanítom honfitársaik képesek leginkább díjazni. Én továbbra sem kerültem közelebb a lengyel nyelvhez, úgyhogy számomra a be 3 a 10. számnál, a Deep Purple klasszikus Child In Time-jának feldolgozásánál véget is ér. Amit viszont ebben az ominózus 10 szerzeményben nyújtanak az urak, minden dallamos rock/hard rock fan tetszését el fogja nyerni! Sőt, még a megveszekedett „keménykötésű” metalarcok is meghallgathatják, ha valami lightosabb muzsikára vágynak. Ezúttal a fent említett alapbandákon túl, a későbbi, ’80-as, vagy épp azt követő évek csapatainak hatása is érezhető. A Steal Your Heart refrénje a legszebb Scorpions hagyományokat idézi, a lemez slágerének számító Master Blaster (ami először egyáltalán nem tetszett, aztán ráéreztem az ízére, és most már imádom!) meg úgy indul, mint egy Coldplay dal, de tök váratlan váltásokat iktattak bele, az utolsó harmadban pedig a Frontside nevű metalcore bagázs énekese keménykedik egy kicsit. Igen váratlan húzás ez egy dallamos rock lemezen!

Az At the Desert egy gyönyörű lírai szerzemény, Tomasz dallamai, vibratos megoldásai James LaBrie-sek. Aztán vannak itt blues-os, boogie-s, „rákenrólos” tételek (Calling You, It’s Gone), space-es hangzatok (Burnin’ Inside) és egyéb finomságok. Michał Kuryś billentyűjátéka zseniális, használjon akár Hammondot, akár szintit, akár zongorát.
És nem tört bele szerencsére a bicskájuk minden idők egyik leghatalmasabb rockdalának a Child In Time-nak átiratába sem! Alázattal nyúltak a dalhoz, úgy formálták saját képükre, hogy közben hűek maradtak a nóta szellemiségéhez. Megkurtították az eredetileg 10 perc fölé sikló monstrumot, kevesebb benne az „ááááá”-zás, de élvezet hallgatni!

Mint ahogy a komplett lemezt, aminek minden egyes fülelése közben óhatatlanul is mosoly terül szét az arcomon. Terápiának sem utolsó a be 3!