

A nyitó Életjel verzéjében megjelenik az a több nótában is alkalmazott megoldás, hogy Attila több sávon énekelte fel a sorokat. Egy magasabb, és a háttérben egy mélyebb hangfekvésben. Vagyis a vokál (értsd: háttérének) is az ő reszortja. És hál’ istennek nem spórol a hangsávokkal! A megfilmesített Változom már ismerős az EP-ről, és az olyan sorok, mint:
„Én vállalom az újat, és a mást, ha az is sorsom, hogy nem sikerül
De nem követhetem vakon az elsőt, mert lehet, hogy éppen most menekül”
jelzik, hogy Attila tud bánni a szavakkal.
Számomra a Miért nem vagy itt? refrénjének első sorai is telitalálatok:
„Egyszerű, de mégsem érted
Egymagam csak fél vagyok, ki fél”
A Vigyázok rád pedig mind zenei, mind szövegi szempontból olyan intim, bensőséges, gyengéd atmoszférát teremt, hogy csakis szuperlatívuszokban lehet róla beszélni! Ahogy pontosan 1 percnél bejön az a zongorás téma, az frenetikus, Attila meg új szintre emeli a “jeje-zést”. A refrén pedig szárnyal, vagy épp tovasiklik a vízen, mint az a bizonyos vitorlás! A vokál pazar, bár élőben sajnos egy ember nem tudja a főszólamot és a háttéréneket prezentálni. Lemezen viszont zseniális!
A Hősök nélkül egyik sorában Attila egy másik Kovácsot idéz meg. Amilyen stílusban azt énekli, hogy „És nem fogja senki a szakembert hívni, mert mindenki az” nagyon Ákosos. Ákos hatását egyébként több nótában is felfedezni véltem…
A szintén “régi ismerősnek” számító Álarcod mögül verzéjében, egész pontosan
„Az éjsereg a nappaloktól úgy sodor ma el, mint egy ár
Papírgátakon, -tűzfalakon ellenállhatsz még
És ami jön, az majdnem szép”
rész éneklésénél számomra Attilának sikerül megidézni Thorday Ákos (R.I.P.) szellemét, aki az Unicum States egyetlen, és a Nemesis első két lemezén énekelt.
A Most másról van szó nagyívű refrénje elég teátrális, és ahogy a szövegében apró változásokat eszközölnek, gondolok itt a „téged érdekel”, „valakit érdekel”, „bárkit érdekel” hármasra, az tanítani való! És elsőre talán fel sem tűnik senkinek. A Kegyes hazugság a legmetalabb, legkeményebb riffekkel operál, Kovács Péter pedig ebben is brillírozik a “kütyüknél”. De ahogy a váltott, és tappingelésben kiteljesedő gitárszólók kiszaladnak a Kusinka-Cselényi páros ujjai közül, az sem piskóta! Attila meg amellett, hogy a lelkét/tüdejét is kiénekli, megint ilyen egyszerű, de nagyszerű sorokkal ajándékoz meg minket:
„Csak egy hazugság…
Milyen falakat épít közétek,
Hogy láthatnád?
Hisz senki sem tudja előre,
Milyen nagy pusztító
Lehet az őszinte szó”

És annyira fölépítette a dalt az énekes! Az elején még visszafogja, de aztán kinyitja, ahogy kell. Tele van bravúrokkal is, kezdve az oktávugrásoktól, a dinamikai váltásokon át. És milyen átéléssel dalol már! Ahogy a mély hangról átvált magasra, és azt dalolja, hogy: „És könnyebb elviselni” arról a legnagyobb hazai rockénekes, Demjén Ferenc ugrik be. De a kegyelemdöfést mégis egyetlen szó adja meg, mégpedig a „Nélküled”. És ahogy azokkal a hajlításokkal kiénekli Attila.
Megjelenése óta nagyon sokszor végighallgattam ezt a lemezt, és olyannak tartom, mint a címét. Vagyis tökéletes! Engem érzelmi síkon olyan szinten megérint, hogy leszoktam az éjszakai hallgatásáról, mert utána sokáig kattogott az agyam, és nagyon nehezen tudtam csak elaludni. De ez számomra erény, nem pedig hátrány! A Búcsúzni jöttem szerintem klipet érdemel, hiszen annyira gyönyörű, felkavaró és egyszerre megnyugtató nóta, hogy már most a magyar rockballadák, lírai darabok krémje közé sorolnám. Nem csodálkoznék rajta, ha pár év múlva valamelyik magyar “énekverseny” egyik résztvevője ezzel próbálna harcba szállni a nézők kegyeiért, és első sorban voksaiért.
Aki szereti az igényes hazai rock/metalt, feltétlen szerezze be a Tökéletes Szándékot! A februári Hammer megjelenéséig még kapható az újságárusoknál, de azután is beszerezhető lesz digipack formátumban, teljes szöveget tartalmazó booklettel együtt!

Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.