Grimlord
V - Column

(Legacy-Records • 2012)
bahon
2013. március 27.
0
Pontszám
7.6
Legelőször őszinte lelkesedéssel álltam neki a 1993-as gyökerekkel rendelkező, eddig elsősorban belső piacra törő Grimlorddal való ismerkedésnek. Tetszett a promó lemez borítója (olyan jó kis háborús és emlékeztetett a kellemes emlékeket teremtő Forr-A-Dalom  Akela alkotásra), fogós volt a nóta is, amit tőlük találtam, így hát belevágtam a projektbe (de utálom ezt a szót!). Maradva a kronológiánál, amikor megkaptam a korongot egyből meg neki is láttam a zenéjük csócsálásának. Nem volt vele különösebb gondom, hozzám közel álló kockákból építettek hangjegyvárat, amit ráadásul fél óra alatt végig is lehet trappolni. Aztán (itt most ugrok jópár hetet) elkezdtem utána járni az együttesnek. És jöttek sorra a megtorpanások. 

Trióról beszélnek (többek között) pár hivatalos oldalukon, hárman is szerepelnek a papírtok hátoldalán, több friss promo fotón is csak ennyien láthatók, ugyanakkor öt tagot sorolnak fel, található róluk ilyen kép is. De hogy teljes legyen a zavarodottságom, szintén saját oldalaikon találtam öt fős felsorolást is a friss lemezükkel kapcsolatban ugyanúgy, mint négyet (ilyen felállású képük is készült dögivel) és hármat. Most akkor hányan is vannak? És hányan ténykedtek az „öt oszlop” felállításában? Na jó, legyinthetnék, az aknamezőn hajlongó szalmakórót nem érdekli, maximum nem említem meg, no de mit kezdjek a lemezborítóval? Valamit csak ki kell tennem? Mert van, amit én látok, ha az asztalomra nézek és van, amit ők használnak. És a kettő teljesen más, természetesen. Íme a másik hivatalos verzió:
Amikorra elkészültem ezen cikk írásának vázával, csak akkor fedeztem fel, hogy az oldalunkon már nem ismeretlen a trió/kvartett/kvintett. (És még el is újságolom, szép, mi? Mindenhol kutakodok, csak saját berkekben nem.) Íme egy hír 2010. októberéből: „A lengyel Grimlord zenekar következő lemeze V-Column címmel jelenik meg. A heavy metal csapat előző, nem túl fényes próbálkozásáról itt írtunk, ezt valószínű nem lesz nehéz túlszárnyalni idén. Az album mellé egy Daremne próby (Hiábavaló próbálkozás) című filmet is csatolnak majd, a valószínűleg ZS-kategóriás alkotás trailerét itt tekinthetitek meg.” Az azóta oldalunkat elhagyó fkanya ráadásul még kritikát is írt a Dolce Vita Sath-anas (2009) lemezükről. (Ezt nem másolom be ide, inkább csank linkelem itt.) Nem maradt meg bennem róluk semmi, ez lehet talán az ok. Azóta elkészítették a beharangozott filmrettenetet, aminek zenéjét a Grimlord szerezte, viszont azt nem égették rá a korongra.
Nem is bánom, nem szeretem a filmeket. No meg a lengyel igazságérzet (Poland … Poland is our land) bennem buzgásának sem kell folyton gátat szabnom erőszakkal Trianonra gondolva. A világra szabadított tíz dal szövegei alapján meg egyenesen megköszönöm ezt nekik. Ennyi agresszióra buzdítás, ellenségeskedésre uszítás, gyűlöletre nevelés, háborúba hívás még akkor is sok, ha nem is nagyon lehet érteni az amúgy nyúlfaroknyi szövegecskéket. No de nem csak a verbális tartalom van most terítéken, illendő szólni a vokális eszközökről is. 
 
Az pedig nem nehéz feladat, elég, ha elindítja az ember újra a korongot és már föl is szívta magát gondolatokkal, mint kínai zacskós leves rizstésztája a forró vizet. Nehéz megállni, hogy ne menjek végig a dalokon egyesével, mert minden egyes opus külön megérdemelne egy kisregényt, akkora hatáshalmaz van bennük, inkább felsorolom a legjelentősebbeket. Az említettek alapján pedig mindenki döntse el maga, hogy milyen stílusban is alkotta meg ötödik nagylemezét a sokat látott banda.
Az énekkel kezdem, mint a legnehezebben elfogadható, felfogható képződmény. Aki az Ansurt is csak a vokalista miatt kerüli ki jó nagy ívben, az ne is próbálkozzon a polákokkal. Történetesen én őket is szeretem. De a Running Wild korai, marcona megszólalásától, az Alestorm narrációitól és King Diamond mélyen elmormolt mesélőkéjétől sincsen túl távol Barth előadásmódja. (Konstans Megadeth rajongóknak is ajánlok egy próbát, ők is könnyen továbblépnek majd a zenei értékekre, ha-ha!) A lírai és amúgy gyönyörű Dead bodies don’t swim-et viszont még nekem is nehéz nyugodtan végighallgatni. Inkább hagyták volna azt is instrumentálisan, mint a Prolegomenát és a March againt.
Következzen a nagyon meghatározó dob. Caspero bizony előszeretettel váltogatja még számokon belül, sőt, dalelemeken belül is a death-es szögelést, a speedes futamokat és a hard rock finom és fifikás megoldásait a punk lázadó egyszerűségével.
A basszusgitár sem játszik a függöny mögött, szerencsére kellően érvényre juthat lehangolt és lehangoló dörmögése. Nem egyszer a korai Iron Maiden ugrott be róla, de gyakran kíséri, erősíti a ritmusgitár riffjeit is.
A gitárok cseszett jól szólnak, hol a viking metal szőrme mellényébe, hol a korai heavy metal felvarrós farmerjába, majd a germán thrash riff-zúzda szegecses bőrkabátjába, hol pedig a spanyol mandolinra ereszkedő leningbe bújva tündököl. Több tételben elmerészkedik az Urálon túli kietlen nyírfaerők végtelenébe, balalajka futamokat megidézve onnan az ősidőkből. (Direkt nem a black metalt említettem, holott az lett volna kézenfekvő, de hozzám sokkal közelebb áll a gyors, magas hangokon sokat pengető és azokról lassan továbblépdelő pengetési stílus eredetije, mint a belőle kialakult gonosz feketeség.) Riff, és virga iszonyatos töménységben, sűrűn váltakozva. Ez a dallamok szülőszobája. (Lengyelek, nem is kell csodálkozni. Ott valószínűleg nem kolbászból, hanem kottából van a kerítés.)
Időnkét feltűnik szintetizátor is, de nagy szerepet nem kap a lemezen. Talán a Faithful avenger… till the remainderben jut leginkább érvényre a sokhúros hangutánzó. 


A lemez hangulata leginkább sötét, borult, agresszív. Ha az első részben említett dalszövegre és filmre tett utalásomat vesszük alapul, akkor ezen nincs is mit csodálkozni.
A hangzás nagyon szerethető, minden a helyén van és semmi nincsen túlerőltetve. Igényes, no, nem ragozom tovább (lengyelek…)!
Ha folytatni szeretném az előző lemez záró gondolatát, akkor azzal zárnám, hogy hallgattak az intelemre, már csak két ének(szerűség) mentes dalt alkottak és ráadásul minden bizonnyal jobban is sikeredett, mint az elődei. 
De nem szeretném folytatni, így inkább ajánlóként azt írom a végére, hogy bátran lehet próbálkozni vele mindenkinek, aki az említett stílusok bármelyikében is jól érzi magát, ugyanakkor kellően nyitott is az összes többire! Hajrá!

http://www.youtube.com/watch?v=7kY-Yb2genA&

 
Hexvessel Hexvessel
április 24.
Akela, Innistrad Akela, Innistrad
április 25.