Stratégia
Vérzik e föld

(Hadak Útja Kiadó • 2013)
boymester
2013. március 30.
0
Pontszám
7.5
 

   Íme egy lemez, melynek recenziójához bizony komoly stratégiára van szükségem…Először is, soha nem hallottam róluk, egyedül azért választottam a lemezt, mert magyar nyelvű zenék területén süketnéma voltam az elmúlt években és sosem lehet tudni, mibe szalad bele az ember. Most sikerült egy heavy/power metal albumot kifogni, méghozzá édes anyanyelvemen, amit, hogy őszinte legyek ritkán hallok kiteljesedni a zenében. Hiába a kifejezéskészség széles tárháza, ezzel ritkán élnek honfitársaink és amúgy is, tetszik, nem tetszik, fémzene terén sem vagyunk teljesen a helyzet magaslatán, tekintve, hogy a szomszédos országokból is több jelentős működő bandát tudnék hirtelen összehordani, mint honit. Persze ez az én bűnöm is, mert mint írtam, nem vagyok ebben túl járatos. De talán nem véletlen, hogy nem hallani annyit a magyar zenésztársakról, mint a külföldiekről… Vannak tehetségeink, akik nagyrészt szegényen, magányosan, ismeretlenül porladnak el a magyar ugaron és ismertebb, sokkal kevésbé érdekfeszítő előadóink. Néha egy-két géniusz olyan magasra tudja tenni a lécet, hogy esetleg a megyén kívülre is eljut a neve, de ezen felül nem tudok mit hozzáfűzni a jelenkor posványához. Na szóval, kicsit utána kellett járnom a Stratégiának és első információm az volt, hogy az úgynevezett nemzeti rock mesterségét űzik. Ismét lehet kövezni, de félretettem a lemezt előzetes negatív élményeim miatt. De mivel hiszem, hogy mindenki egyenlő elbírálást, jogokat és esélyeket érdemel, aki erre a világra született belevetettem magam a hallgatásba és sűrű bocsánatkéréseket intéztem a lemezhez és a bandához magamban már első lejátszás után. Minden ízében sablonos és kiszámítható heavy metal muzsikát kaptam, de azt magas színvonalon és bőven élvezhető, bárki által értelmezhető dalszövegekkel kombinálva.    

   A zenei környezet nem csak a szöveg alá rendelt kísérőként van jelen, egész jó, klasszikusnak titulálható hangzással van megáldva, megfelelő hangerőn pedig képes beindítani a fémszíveket különösebb gond nélkül. Ez már a két és fél perces intróval megtörténik, ahol némi elektronikus pötyögés után egy kemény riffel alapozzák meg a folytatást. A Miért van ez így? már egy komolyabb tekeréssel indít, amolyan thrash metalos tempóval, kellemes szinti szőnyeggel. A szöveg sötét, súlyos és mindenkinek szól a címben feltett kérdés. Vannak ugyan érdekes részek benne, amit lehetne még variálni, de ezeket szerencsére gyakori gitárszaggatással törik meg. Az Akarod-e még a koncertek nagy kedvence lesz, abban biztos vagyok, szintén sablontenger, de egy kellemes heavy metal himnusz. Az Örökre áldozat követi, ami nagyon lassan, ballada szerűen nyit. Kicsit kár, hogy megtöri a lendületet, de idővel ez a dal is beindul. A szövegvilága nagyrészt a történelmi Magyarország egyesítéséről szól (saját értelmezésem szerint), talán el is jön majd az idő, főleg, ha majd a megmaradt résszel tudunk kezdeni valamit… A refrén telitalálat, énekelhető, szintén élő közönségért kiált, de ez így van a legtöbb dallal a produkción. A szabadság lángja c. dal rettentő unalmas, a buzdító szövegen kívül nem igazán maradhat meg más belőle (valami hasonlótól tartottam már a meghallgatás előtt), a címadó Vérzik e föld azonban ismét helyrebillenti a szöveg-zene egyensúlyt és odapakol rendesen. 80-as éveket idéző dal, középtempós himnusz, kellő energiával fűszerezve. Hetedik dalként érkezik a Megváltó c. lassabb gitárnyúzás, ami személyes kedvencemmé vált a lemezről. Remek szöveg, a refrén némi üvöltéssel lett megtoldva, amivel hihetővé vált a zenekar és az énekes, Török József dühe, de a dobok is sokat dobnak a dolgokon. Nincs különösebb gond az énekkel, tiszta és kellemes végig, de a karc, amit ebben a dalban kap nagyon hiányzik számomra a dalok többségéből, főleg, miután kiderül, hogy képesek kivitelezni ezt is. A Tökéletes agymosásban egy kis károgás  is hallható, ami teljesen elfogadható a szerzeményben. Izmos heavy/power, az extrém vokál pedig nagyon sokat hozzátesz a hangulatához. A Mindent, ami jár ismét egy remek dal, jóleső gitárfutamokkal, sok dallammal, zongorával megtámogatva. A lemez leghosszabb tétele, ami lassan indul, a végére pedig valódi zúzássá fajul, a Megváltó után a második számú kedvenc. Az utolsó teljes értékű dal az Örökség, amihez a zenekar első videoklipjét is leforgatta, amolyan galopp metal, középkori hangulattal átitatva, magyar Holy Driver módjára melegíti a fémszíveket. A szöveg elég negatív, lemondó hangulatú, de a reményt azért megtartja. Az akutszikus Outro után bónuszként egy angol nyelven megszólaló dalt is meghallgathatunk, a My Fatherland olyan zúzdával indul, hogy először azt hittem, véletlenül került valami a lemez végére… A magyaros akcentus természetesen tetten érhető benne, de egy korrekt dal lett ez még így is.
  Összegzés: kellemes csalódás, meg is hozta a kedvem az előzmények bevizsgálásához. Sablon heavy metal, amit a régisulis fémhívők simán szeretni fognak. A sablonosság és középszerűség azonban nemzetközi szinten értendő, ami bizony inkább dicséret, mint sem negatívum. Végig lendületesnek mondható, szívből jövő dalszövegeket írtak, amik sokféleképp értelmezhetőek, néhol vannak gyengeségek a szövegben, máshol komolyabb líraisággal megáldott részek tudnak örömet okozni. Ha nem ez a maximum, amit ki tudtak hozni és a zenei aláfestést saját szájízre, egyedibbé tudják még tenni, akkor egy remek heavy metal bandával bővült a magyar paletta. Jól áll a zenekarnak a valódi tekerés, mint például az angol dal nyitása, helyenként bitang riffeket is prezentálnak, ebből el tudnék még viselni!

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.