A Death Conquers All tétellel indul be a gépezet, a halál lealáz mindenkit, a svédek pedig megint dörzsölgethetik véres tenyerüket. Az Europa Burns című dalban ólomsúllyal törnek elő a doom témák, szinte már dohos az egész. Az Under a Bloodred Sky pedig könyörtelen sebességel, régi riffekkel tör be a hallgató hallójáratába, mint egy faltörő kos. David Blomqvist ennek tetejébe még rá is kontráz, két perc után olyan gyilkos szólót ereszt el, hogy arra a léggitározás nem szégyen, és akkor a szám végén hallható Iron Maiden hatású témákat még nem is említettem. És ez így megy tovább és tovább, sebesség, halál és pusztítás. A Tide of Blood tétel töri meg először tempóváltásos kezdésével, finom gitárharmóniáival a sikálást. Aztán darálás, ami a csövön kifér, míg a No Honor in Death vészjósló lassúsága meg nem töri a lendületet egy pár percre, hogy aztán ismét lerepüljön az ember feje.
Erre az új lemezre nem lehet azt mondani, hogy változatos. De akinek kell egy kis Old School brutalitás, annak nyugodt szívvel tudom ajánlani. Egy gyilkos hangzású, igazi, térdig bélben és mocsokban taposó death metal durvulás, amiben a svédeknek nincs párja. Nem kétséges, hogy erre a lemezre csak egy szűk réteg lesz kíváncsi: azok, akik még hisznek az igazi, őserőben rejlő death metalban.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
