Ha bárhol megjelenik a Megazetor név, akkor az esetek többségében az adott cikk írója megjegyzi, hogy mekkora tré nevet választott már magának ez a progresszív thrash/death alakulat. Mivel szerintük ha valaki meghallja, hogy Megazetor, egyből elmegy a kedve a zenéjükbe való belehallgatástól. Gondolván ilyen névvel biztos valami kutyaütő (jó eséllyel primitív, háromakkordos punk) banda tevékenykedhet csak.
Talán van valami ebben az okfejtésben, én mégis úgy gondolom, hogy:
1. a furasága miatt könnyű megjegyezni a nevüket, ami feltétlenül jó!
2. mivel a zenéjük stílusa, és minősége jóval túlmutat az átlag magyar metalos érdeklődésén, igényein, ezért külföldön talán nagyobb sikert arathatnak, mint idehaza. És külhonban úgyse tűnik fel senkinek a név érdekes mivolta…
A termékeny jelző semmiképp sem aggatható rá a zenekarra, lévén legutóbbi kiadványuk, a Dying Process című bemutatkozó nagylemez 2008-ban jelent meg. Azelőtt 2 demo, és egy EP volt a termés, és most itt egy újabb kislemez, a Sandstorm in an Hourglass.
Ami a stúdióalbumhoz hasonlóan egy koncepció köré épül, egész pontosan az idő témáját járja körül. Az anyag 5 új nótát tartalmaz (melyek közül az egyik egy 50 másodperces átvezető), de hozzácsaptak két koncertfelvételt, két remixet, és egy Mastodon feldolgozást. A tíz dalosra hizlalt EP pedig, csakúgy, mint a Dying Process, és a The Drug You Daily Crave ingyenesen letölthető a bandcamp oldalukról. Vagyis „name your price” opcióval, tehát aki szeretné/tudja támogatni a bandát, megteheti!
Eltekintek a bónusz felvételek ismertetésétől, mert egyrészt sosem szerettem a bónusz dalokat, mert megtörik az album egységét, hangulatát, másrészt a papírtokos promo CD-re is csak az öt új szerzeményt rakták rá.
Amik kérem alássan, nagyon ütősek!!!
A The Drug You Daily Crave idején sokan a Death hazai helytartóját, a Schuldiner-örökség továbbvivőjét látták bennük, aztán a debüt nagylemez már jóval sokszínűbbre sikeredett, megjelentek a sludge témák is, amik a Sandstorm… EP-n még erősebben érezhetők.
A nyitó Sandtorm egy első két lemezes (vagyis még nem djent) Meshuggah-ízű riffel operál, aztán előjönnek a Mastodon-os finomságok, amik később is rendre felbukkannak. A Second kezdő, dallamos énektémája is erősen „Masztis”, de durván zseniális! Egyébként ének tekintetében egyértelműen az eddigi legjobb kiadványuk ez a kislemez!
Mondjuk számomra minden tekintetben ez az anyag viszi a prímet!
Úgyhogy nem kicsit várom a második nagylemezt!
Kis hazánkban nincs még egy ilyen banda, mint a Megazetor!
De világszinten se sok!
Mert nem felejtették el a Death technikás világát, viszont új színekkel, stílusokkal sikerült továbbfejleszteniük az eddig sem egysíkú muzsikájukat!
Magyarán: a Megazetor valódi progressziót hajt végre!
A záró, és egyben leghosszabb Halfway There-ben Pongrácz Tibor vendégeskedik didgeridoo-n. Ezelőtt nem hallottam még ennyire kemény, súlyos zenében ezt a fúvós hangszert, de ügyesen sikerült beépíteniük a hangképbe!
De nem csépelem tovább a szót, íme csekkoljátok saját magatok a cuccost:
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
