Valószínűleg elöljáróban nem fog ártani pár infóval szolgálnom a zenekarról, mert annak ellenére, hogy csak egy határ választja el őket Magyarországtól, alig hiszem, hogy különösebben ismert lenne felénk a nevük. Mindennek pedig még csak nem is az az oka, hogy egy pár éve, vagyis lassan két pár éve nevet változtattak; valószínűleg a охоронное Бюро, akarom mondani a Pohoronnoe Byuro névvel, és első demójukkal, a Зомбификация (Zombification) nevűvel se sokan találkoztak hazánkban.
Komolyabb felvilágosítással azonban nem tudok szolgálni róluk, azon egyszerű okból, hogy kb. annyit lehet róluk tudni, amit a kiadójuk, a Metal Scrap Records elárul, úgyhogy angol fordítói tudásomat bárki könnyedén ellenőrizheti. Persze lehet a borítón található QR-kód lett volna a tudáshoz elvezető nyom, de ez volt az első, amit a készülékem képtelen volt dekódolni.
A debüt lemezt, amely ezen kritikám tárgya, némi kiadó keresgélés után 2012 végén jelent meg Ukrajnában és Oroszföldön, majd 2013 elején a nagyvilág számára is elérhetővé vált.
Stílusukat tekintve agresszív thrash metalt játszanak, amelyben a társadalmi problémákat tematizálják; mivel mindezt anyanyelvükön teszik, ezt inkább csak elhiszem nekik, de a számcímek alapján valóban erről lehet szó, van itt alkohol, új generáció, gyógyszerek és minden féle szörnyűség.
A borító igen érdekes, eklektikus alkotás, nem véltem felfedezni a sok cirill betű közt az alkotó nevét; mindenesetre pihent lehetett. Van itt agonizáló rendőrruhás farkas, egy Sztálinra hajazó piros szemű alak, drogos kutya, gonosz disznó, mérges bika és orrszarvú, akik kicsavarják a rabruhás birka kezét, szóval minden.
Belül pedig a zenekart ábrázoló grafika, ezt jópofának találom, illetve azt is, hogy a tagok egy részén zenekaros póló van, amiből akár következtethetnénk is a nagy elődökre, de én a Dream Theater hatását pl. nem vélem felfedezni, az Evildead-ét esetleg.
A SoCiym valamivel több mint 40 perces lemez, ezt ideális hossznak tartom egy ilyen lemez számára. A kezdő Alkohol (ha nem gond, a szintén feltűntetett angol címeket használnám) című szerzeményből azonnal kiderül, hogy viszonylag jó hangzásra számíthatunk, ugyanakkor ez egy igen vérszegény dal, amit legfeljebb az tesz érdekessé, hogy az énekes időnként furán megnyújt hangokat.
A Simple Truth és a Dose of Death már sokkal inkább az igazi thrash kategória húzós tempóval, agresszív riffekkel, sikolyokkal és gitárszólókkal, illetve időnként feltűnően kiemelkedő basszustémákkal. Utóbbit viszi tovább az ADJustment is, amelynek leginkább számomra törtnek ható ritmusai emlékezetesek. Nagyjából a lemez felénél válik elunhatóvá az, hogy inkább számok vannak csak rajta, mint dalok, ez alól viszont pont az ügyesen középre helyezett New Generation képezi az első kivételt (az utolsó tétel pedig a következőt), itt a zenészek egész ügyes ötletekkel és kiállásokkal tarkítják az amúgy nem túl színes produkciót. Az ének viszont bosszantóan monoton, leszámítva a korábban említett nyújtásokat. Szintén okoz egy kisebb hiányérzetet, hogy sehol egy refrén, sehol valami tényleg emlékezetesebb pillanat, de még a számok tempója is majdnem végig ugyanolyan, így tényleg amondó vagyok, az a 42 perc pont bőven elég ebből.
Összességében a Karma Rage lemezét azoknak ajánlom, akik elkötelezetten szeretik a thrash metalt, és nincsenek vele szemben olyan extra elvárásai, mint nekem. Az ukrán nyelvben való jártasság, vagy annak szeretete szintén melegen ajánlott, de még így se különösebben hiszem, hogy ez a lemez bárkinél bekerül a top10-be.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
