A pogány black metal stílussal megbélyegzett ukrán Zgard 2010-ben állt össze, és ez már a harmadik lemezük. Az elsőt még a Darker Than Black Records adta ki, majd a másodiktól már a Solitude alkiadójánál vannak. Pont a határon mozog nálam az anyag azt tekintve, hogy a népi elemek dominálnának elferdítve, vagy hogy metalzene szól-e, folkkal feltuningolva. Ez az izgalmas szekció általában, mivel a hallgatása dolgoztatja az agyat. Egy Yaromisl (Яромысл) művésznévre hallgató úr csinál minden pengetést, éneket és a programozást. A Metal Archives oldalukon egy Hutsul nevű arc fuvolásnak van feltüntetve, a fizikai borító viszont nem említi őt, hanem helyette ezen hangszerre is Yaromislt
Ami elsőre arcul csapott az a hamis pikula. Ez hogy…? Fúvósokban annyira nem vagyok otthon, de a fuvola mintha nem fújáserő érzékeny hangszer lenne… Tehát hangolási hibáról van szó??? Kár, mert a dallammenet tetszene (az első tételről van szó)… Nem derül ki, hogy a zenész végzi-e rosszul a dolgát, a hangszer a hibás, vagy a rögzítés.
Viszonylag sok szintivel megágyazott metalzene ez, amibe jó sok érzelmet sikerült beleinjektálni. Ez kell is, mivel ének téren nagy változatosság nincs, elejétől a végéig a vernyogás hallik, de persze nincs ezzel sok baj (itt-ott némi népies kántálás, vagy mongolos torokéneklés).
A dalok is hosszabbak az átlagosnál, ami itt jól süt, de a fentiek nélkül annyira nem működne. Az ütemezések izgalmasak, pont jól egyensúlyozik a dalszerző a monumentális és a váltott megoldások között.
A másodjára érkező When Breakin Down All the Idealsban nagyon tetszik a feszültség – feloldás játék a hangnemekben.
Ezután érzek egy kis süllyedést, de nem biztos, hogy rossz ez, hiszen az első tizenhét percben elég tömény zenei eszenciát kaptunk. Kicsit pihen a fül. Vagy unatkozik?
Pihen…
A fuvola sem olyan hamis itt…
És a dal a felétől egész jól be is pörög.
A lemez további része ebben a szellemben cseng le, a színvonal végig kitart, nincs kompromisszum. Vagy ha lehet, még fel is ível a címadó számban, ugyanis itt rendkívül hatásos, jól kitalált dallamunka, harmóniajáték szól. Üdvösséges! Hatalmas!
A szintetizátoron lett volna érdemes egy kicsit még tekergetni, mert kissé kifulladt hangszínek ezek, bár könnyen lehet, hogy direkt ilyen. És ezek az üvegszerű, kristályos hangok azért annyira nem idegenek ettől a zenétől.
Dallamvilág és váltások szempontjából nálam viszont eléggé átment az Astral Glow. Az első dal elején hallható bagolyhuhogás sem oszlatta el a pozitivizmusomat, mert bár elcsépelt sablon valamelyest, viszont sokadszorra is hat.
Én egy lemez hosszát sosem számítom bele a pontba, mivel a mennyiség és minőség két különböző dolog. Ha hosszúnak találom, meghallgatom két részletben. Itt is erről van szó. Bő hetven perces lemez lévén, érdemes fél óránál egy kis pihenőt tartani.
A külsőségek totál rendben vannak. Szép lapozható borító, ötletes képek, jó színösszeállítás, így kell ezt csinálni. A keverés is tökély. Sufnituning mindhalálig!!! Nesztek sztárproducerek!
Mindent összevetve a szükséges pluszt is felmutatni képes black metal lemez ez, ahol tág határok között mozog a tempó (doomtól a blastekig terjedően). Népi elemekkel van a hangulat megemelve, bár azt a fuvolát átgondoltam volna. Igaz, második hallgatásra már annyira nem zavaró. A gépdob igen ügyesen lett megszerkesztve, soha rosszabbat.
Keleti szomszédaink ismét megleptek egy jól megírt lemezzel. Igazából tőlük ez már lassan nem is meglepő. Első hallgatásra kicsivel nyolcas fölé értékeltem, de másodjára nagyon megjött a hatás. Igazán erőteljes, hatásos, kiváló anyag.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
