Agnostic Front
Warriors

2013. május 14.
0
Pontszám
10
Több szempontból is különleges eset az Agnostic Front. Egyrészt ők a világ legrégebbi hardcore bandája, legalábbis a nagyobbak közül egész biztosan. 1982-ben (bár erről vélemény megoszlás van, de feltehetőleg ez a helyes évszám) alakult ugyanis a zenekar. Akárhogy is nézzük, a horda már három évtizede van a zenei életben.
A másik érdekes dolog a kultikus NYHC csapatok kapcsán az, hogy valamiért közel állnak a szívemhez (death és black metal illetve grindcore rajongóként). Amíg a legtöbb banda nem tudja időben abbahagyni, és vénségére saját bálványát dönti le, addig az Agnostic Frontnak kellett egy jó huszas, hogy összeérjenek, és valóban gyilkos zenét tudjanak játszani. Azért valljuk be… jobb későn, mint soha.



A hangzás valami észbontó: Freddy Cricien-t (Madball) kérték fel producernek a srácok, aki valami elképesztően súlyos, metalos, de kristálytiszta és álomszerű megszólalást varázsolt a 14 utcahimnusz alá. Ennyire disznón csak amerikai banda szólhat. Csúcshangzás a köbön!
A dalok tempója amúgy gyorsabb elődjénél: csak úgy kapkodjuk a fejünket az egyszerűbbnél-egyszerűbb, de egyben zseniális nóták hallatán. Vannak persze pároslábbal ugrálós (például a címadó tétel a Warriors), vagy menetelős (All These Years) témák azért, sőt a For My Family-vel a Front is megírta a maga Step Downját: igazi, együtténeklős NYHC himnusz, de azért mégse erről szól az album, mert hát már a nyitó Addiction is egy szélvész tempójú gyűlöletbomba. Hihetetlen amúgy, hogy ezek a 40 fölötti fickók még mindig iszonyat dühösek, valamint az is, hogy micsoda bődületes hitelességgel és erővel kenik a kisemberek számára annyira fontos hardcore zenéjüket Rogerék, melyet tulajdonképpen ők találtak fel.

Nem szóltam még a szövegvilágról: egyrészt előre borítékolható, hogy miket fogunk hallani a korongon, úgymint bosszúvágy, árulás, harc, illetve pozitívabb dolgok: barátság, család, hardcore, szóval azok a témák, amiket szó szerint meg is él a csapat. Emiatt ennyira hiteles a társaság: ezek a srácok tényleg olyan veszélyesek, hogy maximum kipihenni jönnének ide hozzánk a nyolcadik kerületbe. Ez persze nem tartana sokáig, mert pillanatok alatt rendet tennének ott. Szó szerint megható ugyanis, amint több szöveg (Forgive Me Mother, No Regrets) is arról szólnak, hogy irgalmatlanul nehéz együttélni korábbi tetteivel a frontembernek, és mennyire megbánta azokat a bűnöket, amiért börtönben kellet ülnie. 

A Warriors egy rövid játékidejű, minden pózolástól mentes, kíméletlenül őszinte és kemény album, mely ösztönössége ellenére nagyon okosan van összerakva: stílusában garantált klasszikus!!!


http://www.youtube.com/watch?v=EhWD7Qt808A&