Magma Rise
The man in the maze

(Nail Records • 2013)
Győr Sándor
2013. június 8.
0
Pontszám
8
A Magma Rise megalakulása, vagy inkább Holdampf Gábor kilépése a Wall Of Sleep-ből annak idején 2009-ben kisebb sokkot okozott. Talán nem túlzás, ha azt állítom, majdnem akkorát, mint amikor a Mood feloszlott.
Utólag én azt mondom, jó megoldás volt. Így most egy tőről már három különböző irányt képviselő, de a maga nemében kiváló csapat működik. 
Nem hiszem, hogy vitatkozni kellene azon, hogy a Magma Rise az, amelyik az anyazenekar (mert nyilván az a Mood, ez vitán felül áll) stílusát a leginkább képviseli, továbbviszi.

Nem is akkora csoda ez, ismerve Gábor doom iránti elkötelezettségét, illetve azt sem, hogy egy ideig a banda két gitárosa Hegyi Kolos (Stereochrist) és Füleki Sanyi (Wall Of Sleep) volt.
Füleki Sanyit év elején az a Herczeg László váltotta, akit olyan bandákból lehet ismerni, mint a Sunday Fury, a Sedative Bang vagy a Penalty Kick, s aki már korábban is többször kisegítette a zenekart.
Bár Füleki mester már nem tag, mégis megmaradt a jellegzetes klasszikus doom íz, ami ugyan idézi a Mood időket is, ugyanakkor úgy érzem, megtalálták a Magma Rise saját hangját, ami ezek szerint a Hegyi-Holdampf kettős sajátja.

Nos, a nagyjából háromnegyed órás The Man In The Maze lemezre kilenc nótát pakoltak Gáborék. A legslágeresebb – ha lehet ilyet kijelenteni a Magma Rise esetében – a hatos Vertical Truth With Horizontal Lies c. tétel. Érdemes talán ezzel kezdeni az ismerkedést.



A lemezen helyet kapott a Five c. nóta, ami elsőként született meg a bemutatkozó album, a 2010-es Lazy Stream of Steel után. Ezt a korábban az amcsi The Asound zenekarral közös spliten megjelent nótát természetesen újra felvették az albumhoz.
Az olyan dalokkal, mint a szerintem hamarosan koncertfavorittá váló himnikus Meet the Moments, vagy a vonszolós 40 million years rain nem is lehet tévedni. De igazság szerint az album egyben hallgatva adja a legtöbbet.



Úgy érzem erre a lemezre sikerült egyrészt fogósabb szerzeményeket pakolni Koloséknak, illetve talán a két anyag között eltelt hosszabb idő tett jót a daloknak, mindenesetre ezt erősebbnek gondolom, mint a Lazy Stream volt anno.

Most nem mennék bele sem a hangszeres tudás, sem a dalszerzői képesség méltatásába, itt vannak a védjegyszerű pontok (Holdampf Gábor éneke, Hegyi Kolos riffjei), a lényeg, hogy hozzák az elvárt szintet bőven. A múltkor Bánfalvi Sanyi dobolását oldboy kollégám vette védelmébe. Most osztom a véleményét, teljesen rendben van, ahogy Gábor bőgőtémái is. Ráadásul jól is szól a lemez, az előző se volt gyenge, de ezt eltaláltabbnak érzem.


Elgondolkodtató, s példaértékű, hogy milyen elkötelezettség munkál itt, milyen kitartással és alázattal képesek ezek a meglett férfiak a maguk által választott stílusban alkotni. Az nyilvánvaló, hogy voltak elvárások, most is és egyértelmű, hogy annak idején a bemutatkozás előtt is, de mindkét alkalommal egyértelmű, hogy vették az akadályt, magasan ugrották a lécet.

A külalakot tekintve úgy tűnik maradnak az első lemeznél megszokott szürkés árnyalatnál. Nem vonja el a figyelmet a zenéről, igaz nem is erősíti túlzottan, amellett, hogy tetszetős.
Ha a Lazy Stream albummal vetem össze, mindenképp érzek előrelépést, valahogy egységesebbnek tűnik ez az anyag.
Friendly Tour 2024 Friendly Tour 2024
február 23.
The Fission Tour The Fission Tour
február 24.
Dirty Honey Dirty Honey
február 29.