Az Arkhorrl nevével fémjelzett szigetvári társulat 2002-ben alakult, és azóta hat lemezzel pecsételte meg a hazai black metal színteret. Ezek a Terranis, Northfire és a Paragon Records által gondozott kiadványok voltak (sorrendben a második, harmadik és az utolsó három). Idén pedig egy 7 collos bakelit jelent meg a project neve alatt 444 darabra limitálva, amin ez az egy dal hallható.
Arkhorrl szavaival:
„A felvételt tavaly novemberben kezdtük és idén februárban fejeztük be a keveréssel együtt, időt hagyva az érésnek. A dal pikantériája, hogy ezúttal már nem Zson ült a dobok mögött, hanem a régi-új ütős, Somos Zsolt, akivel jelenleg a Skydrive-ban zenélünk együtt. A szóban forgó „Az utolsó hangos ének” című tétel mindemellett meghallgatható és le is tölthető a zenekar honlapjáról, ahol a dalszöveget is megtaláljátok, amin ezúttal különösen nagy a hangsúly – kettős mondanivalót tartalmaz. „
Mit is lehet lezenélni 4 percben, ha az a feladat, hogy egy banda 10 éves évfordulóját foglaljuk össze… Nehéz ügy, nézzük, hogyan oldották ezt meg Szigetváron:
Gyors blastes kezdés után ritmus és tempóváltás (vagyis nem simán egy felezés, hanem bpm váltás) hökkenti meg az embert, amit nemsokára másik követ. Minden, a black metal követelményeit kielégít a dal. Húzós dobolás, finoman dallamos, de lényegre törő gitár, és sikító-károgó vokalizálás.
Nagyon jól hallatszik a basszusjáték, bár egy kicsit mintha lehente vastagabb a döngése. A gitárhangzásra viszont nem lehet panasz, kiváló magas/középtónusra kiélezett.
Még a harmadik hallgatásnál sem tűnnek szögletesnek a versszak-refrén váltások. Nincs olyan érzés, mint ami a gagyin összerakott daloknál, miszerint az első hallgatás után bevésődött a dal szerkezete, itt még sokadszorra is friss élmény azt meghallgatni.
A szöveg nincs agyonmisztifikálva, de egy olyan zeneműnél, ami egy korszakot zár le, ez teljesen felesleges is. A szótagolása nehéz, de ügyesen van megoldva, nem olyan fajta, amit a népdalokat megszentségtelenítő pop és rock/metalbandák művelnek. Magyarul az elvileg ütemidegen mondatok belesimulnak a zenébe, köszönhetően Arkhorrl énektudásának, és ütemérzékének.
Ez black metal kérem, ahogy azt igényesen illik művelni.
A ponttal csak azért vagyok gondban, mert nem tudom, hogy a puszta zenei értéket és egyediséget pontozzam, illetve azt, hogy a célnak mennyire tett eleget ez a nóta… Egyediség alapján 8,5, a funkciója szempontjából 10, tehát legyen 9,25 a vége.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
