A SoulMirror egy 2008-ban alakult hattagú csapat Pécsről. Itt játszik a szintén pécsi prog rocker Perfect Symmetry billentyűse, Kovács „Cliff” Péter. Ezen kívül zeneileg is érzek kapcsolódási pontokat, de erről később. Nem épp megszokott, de a banda megalakulását az a Gáspár Emőke kezdeményezte, aki ma már nem énekel a zenekarban.
Szóval a helyzet az, hogy az EP-t rögzítő felállás már nincs egyben, például a teljes ritmusszekció lecserélődött. A felvételen még Kelemen Ákos (basszus) és Bánhalmi Zsolt (dob – Perfect Symmetry) szerepel, most viszont Markovics Ákos lett a bőgős és Valentai Attila ült a dobok mögé.
A csapat zenéjét elsőre simán a progresszív metal kategóriába sorolnám, aztán persze előjönnek az egyéb stílusjegyek is.
Olyan hazai csapatok hatása nyilvánvaló, mint a már említett Perfect Symmetry, a hangzás, de egyes zenei megoldások okán is. De talán nem teljesen valóságtól elrugaszkodott az sem, ha az Ideas egyes dolgoait említem a SoulMirror szerzeményekkel kapcsolatban.
Az EP-t nyitó Lásson újra szemem pedig egyértelműen a Nemesis-t, szegény Thorday Ákos dallamait juttatta eszembe (mégpedig a Dean R. Koontz – A rettegés ajtaja c. regényén alapuló dalcsokrukat, a Psycogeistet).
Ami kiemeli a bandát a mezőnyből, az mindenképp a női ének, vagy még inkább az, hogy két énekesük is van.
A felvételen még Gáspár Emőkét hallhatjuk, ma azonban már Kálmán Kata énekel Götz Attila mellett, aki a Pécsi Nemzeti Színház művésze. A női ének miatt van egy kis szimfonikus, színházi, kis túlzással operás aspektusa is a SoulMirror szerzeményeknek, de Attila sem tagadhatja le, milyen irányból érkezett. Ezt a teátrális hatást erősíti, hogy a Bánatvirágban és a záró Így ér véget c. szerzeményben Szebeni János prózáját hallhatjuk.
Valamiért nálam az utolsó PS lemez nem működött, ez viszont jól idézi fel azt, amiért a bemutatkozó albumra és a Szabad akarat lemezre kellemesen emlékszem vissza. Szóval még hosszú távú ismeretség is lehet közöttünk.
Azt hiszem természetes, de azért csak megemlítem, hogy a Dream Theater hatása is érződik egyes megoldásoknál, de szó sincs kópiáról szerencsére.
Külön említést érdemel még a borító, ami jól illeszkedik az érzéseket, belső vívódást, lemondást, elmúlást boncolgató szövegekhez.
Összességében nagyon erős bemutatkozás ez, így ha az egyértelmű és kissé erős hatásokat háttérbe szorítanák, s legközelebb valamivel több egyéni ötlettel színesítenék a dalokat, azt hiszem jelentős táborra is szert tehetnének. Ennek ellenére ez így sem egy gyenge kiadvány. Amit ráadásul meghallgathattok, sőt, le is tölthettek. Ajánlott!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
