Öt francia úriember Clermont-Ferrandból. Bár nem szép dolog népekhez műfajokat és standard tulajdonságokat kötni, de mégis megtesszük gyakran. Mindenki tudja, hogy minőségi acélt meg death metalt a svédektől lehet várni, az oroszok doomban jók, a magyarok fociban, a franciák meg századokon átívelő bohém művészkedésük hagyományait tudják ügyesen átültetni még a metal zenére is, így ha egy kísérletező zenekar francia, máris vannak az embernek elvárásai – és ezek itt maximálisan beválnak.
Azt hiszem, pont egy ilyen beállítottságú kiadó kell ahhoz, hogy ilyen műveket azért valaki bevállaljon.
55 perc, 10 szám, amiből az ember kettőnek a címét el is tudja olvasni. Öt francia, akik hangszereik (többségük esetén nem csak egyről van szó) kezelésében olyan szintet értek el, hogy az alkotói kérdés már nem az, hogy „ugyan el tudjuk-e a saját, vagy éppen mások számait játszani” (ami röhej, ugyanakkor hány zenekar van, akinél igenis ennyiről szól az egész), hanem hogy mindezt össze lehet-e hangolni még úgy, hogy abból valami egység, zene legyen.
Ezek palettáján a hagyományos gitár(ok), dob, billentyűn kívül szerepel szaxofon, klarinét, zongora, harmónika, cselló, mandolin, macska (igen) és mindenféle elektronikus kütyük, stb. Ének nincs, mármint megszólal, vagy énekel valaki, de szövegkönyvet azért kár lenne írniuk. A felvonultatott műfajok elsorolásának nem sok értelmét látom, mert rengeteg volna (talán black metal, jazz, industrial, gothic, sőt dubstep, stb.), ugyanakkor a Pryapisme zenéjét képtelenség volna bekategorizálni, jóval több és nagyobb benne a váltakozás annál – egy téma legfeljebb fél percig éldegél el, hogy aztán eltűnjön és átadja a helyét valami gyökeresen másnak, egy új hangulatnak. Néhol színházias, néhol cirkuszos, máshol filmzeneszerű, vagy épp groteszk mese; néhol nyomasztó, néhol vidám, néhol könnyed, néhol gyors, néhol még gyorsabb, néhol egészen lassú. Mintha az ember felülne egy vásári körhintára, ami néha valószínűtlenül belendülne. Egy kicsiny ízelítő:
Nem sok értelmét látom ebben az esetben a számonkénti, vagy néhány kiemelésével való bemutatásnak, mivel elsősorban a figyelmet szerettem volna felhívni ezekre az őrült srácokra, akiket itt most nagyrabecsülésem jeléül fel is sorolnék, bár nem szokásom. Szóval a Pryapisme…
Nicolas Sénac : gitár, basszusgitár, szinti
Benjamin Bardiaux : billentyűk
Aymeric Thomas : dobok, klarinét, „gépek”
Goulwen Brager : basszusgitár, dobok, szaxofon
Nils Cheville : gitár
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
