Nem túl régen, amikor még csak lelkes olvasója voltam a Fémforgácsnak, feltűnt az a szakállas fazon a HP-n, aki általában védelmébe vette a meg nem értett, elmebaj zenéket, melyek nekem már csak hozzáállásuknál fogva is szimpatikusak voltak, de megosztó jellegüknél fogva nem arattak túl nagy sikert a többség körében. Aztán persze nem kellett sok időnek eltelnie és feltűnt, hogy ez az ember maga is nagy elszántsággal alkot, hasonlóan megosztó zenéket, melyeket ki is próbáltam nyomban. Akkoriban jóval kevésbé voltam vevő az ambient muzsikákra, mint mostanság, szóval ennek fényében nem meglepő, hogy az Oort lemezek által képviselt doomos-metálos hangulat jobban átjött, bár soha nem felejtem el A rovátkolt barmok végső győzelme dalcímet.
Jelen ismertető tárgya a 253-mas HP-n 7,1-es átlaggal negyedik helyen végző Eventvm Fatali, Nagaarum tízedik kiadványa, ami idei év február elején jelent meg, szerzői kiadásban. Mint az már a hangpróbán is feltűnhetett, kritikus pont a lemezzel kapcsolatban a stílus behatárolása. Ugyanis a szerző kommentje szerint mind szellemiségében, mind zenei elemeit tekintve színtiszta black metalt hallunk az albumon, de azt is olvashatjuk, hogy ezzel nem kötelező egyet érteni. Kihasználnám a dolgot: szerintem megtévesztő lehet ez, még ha nem is ortodox black metalként aposztrofált alkotás az Eventvm Fatali, de az én kategóriarendszeremben a true x országból származó black metal (temetőkkel, erdőkkel meg miegymással) azért kissé mást jelent. Ez persze nem feltétlenül baj, sőt! Igazából szerintem Nagaarum van annyira tág látókörű, hogy egyszerűen képtelen egy adott műfaj szűk korlátai közé beszorítani műveit, még ha ezt is szeretné elérni alkalmasint. Az átlag black metál hallgató a hagyományos, vagy attól kevéssé eltérő, zenei és külsőségbeli klisékkel operáló zenéket tartja black metálnak. Én is ilyen vagyok. Sokkal inkább tekintek az anyagra egyfajta fúziós kísérleti zeneként, aminek alapja ugyan a fekete fém, de akarata ellenére is jóval túlmutat azon, hiszen van itt egyszerre black metal, punk, ambient, pszichedelia, stb. Ebben a megközelítésben hallgatva az Eventvm Fatali egy kiváló kísérleti anyag és hangulatában egészen egyedi. Sokszor előfordul szövegmondás az albumon, például az Utolsó korona-kidobódásban, vagy az azt követő Az utolsó vulkánban is, amely dal szerintem az egész anyag legblackerebb tétele, Darkthrone-t idéző hangulattal. Néha olyasmit éreztem, hogy a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején burjánzó alternatív-punk hullám egy itt felejtett képviselőjét hallom, black metal alapú zenével operálva. Fontos eleme a lemeznek, ami a borítón és a honlapon is szerepel, hogy az albumon hallható dobfelvétel gyakorlatilag improvizáció. Metronóm nem használható (hála Istennek és persze a Maestrónak), hiba esetén nem újravehető, nem lehet előre írott, stb. Ez igen szimpatikus hozzáállás és a végeredmény külön dicséretet érdemel, nagyon rendben van ez a fajta organikus dobjáték és ha időnként hiba is akad, hát kit érdekel, hisz a gépi dobbal pont az a gáz, hogy soha nem hibázik, ezért olyan embertelen és idegen sokszor a metálos füleknek. Valójában az egész lemezre jellemző egyfajta jóleső természetesség. Gitárok terén sincs ok panaszra, noha az már nem annyira kiemelkedő aspektusa a lemeznek, mint a fentebb tárgyalt dobjáték, de hát nem is vár Malmsteen féle maszturbálást az ember egy black metál anyagon. Gáz lenne. Az alapjában véve metálos hagvételű alkotás szerkezetét többször tarkítják pihentető ambient elemek, az utolsó járvány illetve az utolsó gamma-kitörés dalok teljes egészében ambient tételek, dalszöveggel megtámogatva.
Tematikáját tekintve az album, mint a címe is sugallja, természeti katasztrófák általi halálnemeket mutat be, szám szerint kilencet, háromnegyed órában. A szövegek szerintem teljesen rendben vannak, bár ez ízlés dolga, nyilván nem mindenkinek férnek bele az olyan részletek, mint pl. az első dalban hallható költészeti műremek: „A testem totálisan szétlapult, mikor a tíz tonna kőzet a táncmulatságban rám borult”. Ezek valóban nem segítik elő a téma és a zene sötét hangulatának elmélyítését, de szerintem nagyban hozzájárulnak az egészen egyedi íz kialakításához. Mert hát az egyediség jelen esetben elvitathatatlan és itt magam mögött is hagynám a kategóriák boncolgatását: átlag black metálból rengeteg van, Eventvm Fataliból csak egy. Mind szellemiségében, mind hangzásban, mind zeneileg, és a lemez fizikai megjelenésében. Pont.
Az Eventvm Fatali szokás szerint ingyen letölthető mp3 formátumban a projekt honlapjáról illetve a Bandcampen is fellelhető, én azonban mégis azt ajánlanám, hogy aki szereti az albumot és persze hallgat még hagyományos formátumokon zenét, szerezzen be egyet az igényesen elkészített, Kodak Gold Preservation lemezre írt, sorszámozott és pecsétes fizikai változatból, öt euró vagy more és 200 év múlva, a hibernációból felébredve is teljes pompájában hallgathatjuk az Eventvm Fatalit. Bár egy apokaliptikus méretű koronakidobódást még az sem élne túl. Vagy igen?
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
