A sors mégis úgy hozta, hogy én próbálok egy-két okosságot írni a SoulMirror friss dalcsokráról. A Szakítópróba 5 szerzeményt tartalmaz, bő 17 percben. A kiadvány csomagolása, artworkje tetszetős, szerintem szebb lett az elődjénél, pedig az sem volt csúnya.És ezúttal a banda zenéje is jobban megfogott!
Bár nem történt drasztikus stílusváltás, mégis másabb lett ez az EP a 2013-as koronghoz képest. A gitárok erőteljesebben szólnak, jobban megdörren a cucc.
És valamivel direktebbek, kompaktabbak is lettek az új nóták.
A teátrális, színpadias attitűd viszont megmaradt, és gyanítom addig ez nem is fog változni, míg Götz Attila az (egyik) énekesük. Mondjuk nem is kell, hogy változzon ez a dolog, hisz ad egyfajta egyéni ízt, karaktert az amúgy nem kimondottan unikális muzsikához.
Mert valljuk be, hallhattunk már az övékhez hasonló szimfós, progos rock/metalt…
Persze manapság már naivitás lenne azt várni, hogy bármelyik zenekar fölfedezze a spanyol viaszt, valami eddig még nem hallott zenét hozzon létre. Annak is örülhetünk, ha valakik saját zenéjükkel szemben az igényességet tartják a legfőbb szempontnak. Hogy a SoulMirror hogyan van ezzel, nem tudom, mindenesetre igényesen lett összerakva a Szakítópróba. Azért én a helyükben beiktattam volna a dalok közé pár másodperc csöndet, pauzát, mert így gyakorlatilag egybefolynak a számok. Ami egy konceptalbumnál nem rendkívüli, sőt megszokott, viszont tudtommal itt nincs szó egy lemezen átívelő koncepcióról…Ezen kívül egy dologba tudok még belekötni, az pedig a szavak ritmizálása, ami nem mindenhol tökéletes. Az Attilás dalokban, és a Kálmán Kata által előadott, egyébként nagyon fogós, már-már popos Új reményben is vannak sután elénekelt szavak.
Tudom én jól, hogy nem egyszerű a magyar nyelvet a rock/metalban ritmizálni, de sokaknak sikerült már. Kis odafigyeléssel nekik is fog, ebben biztos vagyok!
Sanyi a Szabadságvágy recenziójában megnevezett több hasonszőrű zenekart is, én a Szakítópróba kapcsán két honi hordát érzek némileg mérvadónak. Az egyik a néhai Da Capo, a másik pedig a kultikus prog. rocker East.
Ha valahol ez utóbbi alakulat szellemiségét, zeneiségét vélem fölfedezni, akkor azt mindenképp dicséretesnek tartom!
Mindent összevetve úgy érzem nagylemez érett a SoulMirror, és kíváncsi vagyok, mit tudnak mutatni egy „egész estés” kiadványon!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
