Dol Kruug

Eat Me (2014)


Thanasis Lightbridge
Dol Ammad
Dol Theeta

 A Dol Kruug Thanasis zenei univerzumának azon szelete, ami egészen a kezdeteknél, pontosan az Eat Me című szám 2003-as megírásakor született meg, azonban teljes formáját csak most, 2014-ben nyerte el. A Dol Kruug egyfajta ellensúly a Dol ciklusban, ahol Thanasis megtestesíti a zenén keresztül mindannak a szépségnek és mélységnek a tagadását és ellentétét, amit a Dol Theeta és Dol Ammad képvisel. Hihetetlenül impresszív ez a tudatos önkifordítás. Egyfajta megtisztulás, mechanikus és tudatos dekonstruktivizmus, az emberi elme irracionalizmusának és mocskának megtestesülése. Thanasis a Dol Kruug mögötti filozófiát a XIX. század végi és XX. század eleji expresszionizmus fojtogató művisége által kitermelt természetes ellenmozgalom, a dadaizmus kiáltványához hasonlatosnak tekinti. Ennek értelmében a művészet eszközzé válik. A polgárpukkasztás, a reakció kiváltás, a megbotránkoztatás és a józan ész totális tagadása egyfajta szatirikus, ál-filozófikus köntösbe bújtatva. Érdekes hogy Thanasis nem egyfajta külső folyamat vagy inger, hanem belső világának, saját eddigi zenei megnyilvánulásainak ellenpontjaként használja fel ezt tökéletes érzékkel. Ennek a kiváló zeneszerzői húzásnak alapvető jelentősége, hogy képes kívülről látni saját munkáját, képes a szatírára, a humorra, az öniróniára és a tudatos zenei megtisztulásra.

 Mi sem tökéletesebb adalék ehhez, mint egy a földi értelmes életet leigázni tervező technokrata, kegyetlen, pusztításra született idegen invázió történetének megzenésítése. Maga az Eat Me tíz tétele kifogástalan mesterpéldája a tömény elektronikával vadházasságra kelő death és grind metal kegyetlen dehumanizáló erejének. Mindezt teszi úgy, hogy a maximális agresszió megjelenítése mellett a zeneiség egy percre sem szenved csorbát. Az alapvetően elektronikus ütemekre, effektekre, zajokra alapozott grind jellegű durvulatok, Jorgen embertelen hörgései, disznó visításai, bugyborékolásai egyfajta kifordult, ténylegesen földönkívüli kegyetlenség zenei esszenciái. És mindez az első perctől az utolsóig élvezhető, befogadható, szórakoztató formában. Az elektronikus pusztítás ilyen jellegű megformálása és az idegen inváziós háttér adja a párhuzamot a Red Harvest őrületével. A sokszor keleties pillanatokat is magába rejtő megszólalás pedig a The Bombs of Enduring FreedomKalashnikovs and Car Bombs című remek lemezét idézik fel bennem pillanatokra.

 A Dol Kruug vastagon megdörrenő elektro indusztriál death metalja a szarkazmus és kíméletlen önirónia következtében végig egyfajta horror – komédia film jellegét ölti, ami minden groteszksége ellenére nem riogatni, hanem szórakoztatni szeretne a maga módján. A legdurvább aprításból játszi könnyedséggel vált egy hardcore techno ritmusra, majd ismét vissza a feneketlen őrület kútjába. Az alapvetően szerkezettelen zenei kiáltványok mindegyike, belső rút lényege ellenére, azonnal magával ragadó elegyet képez. A ritmusai, váltásai, effektjei és a színtiszta szónikus mészárlás egyszerűen ellenállhatatlanok az ilyenfajta experimentalizmusra fogékony fülek számára. Az Eat Me egy végletesen groteszk és randa jószág, ami valóban képes feszegetni az elektro indusztrial pusztítás határait. Erejét megsokszorozza az a fajta művészi érzék, ami Thanasis teljes munkásságát áthatja. Az a fajta tudatosság és stílusismeret, amivel képes a komponálás során kívülről szemlélni a formálódó művet és saját arcot adni annak, legyen az gótikus szinfometal, ambient space rock, vagy a legmocskosabb industrial grind metal.



október 18.,
október 19.,
október 21.,