Defying

Nexus Artificial (2014)

A lengyel Defying 2008-ban alakult és néhány demót követően nemrég dobták piacra bemutatkozó nagylemezüket, Nexus Artificial címmel. Ami egy koncept album és az emberiség fejlődésének történetét, illetve olyan témákat boncolgat, mint „egyedül vagyunk-e az Univerzumban?”. Szóval itt egy jó kis “ufós, ikszaktás” sztori! 😀
Sajnos csak egy papírtasakos promot kaptunk a bandától, pedig a fotók alapján kifejezetten impozáns a limitált kiadású CD.


Sebaj, mint mindig, ezúttal is a lényeg belül lakozik!
A srácok önmagukat progresszív post-metal zenekarként definiálják, ami fedi is a valóságot. Az általuk játszott muzsika sötét tónusú, szerzeményeik általában lassan építkeznek, inkább szellősek, mint tömények, de amikor belelendülnek, akkor tudnak ám zúzni is.
Előszeretettel alkalmaznak hangmintákat, a 10 tételből három azokra épülő átvezető. Pontosabban csak a Ningma tekinthető annak, a másik kettő pedig keretként funkcionál.

Kimondottan vészjósló, már-már félelmetes nyitány a Demiourgós. Kozmikus, space-es zúgás-búgás, beszédfoszlányok, szakadozott kapcsolat. Amiből kibontakozik a „we’re not alone” mondat. A Newborn Sun hallatán aki jártas a polák rock/metal világában, kapásból meg tudja állapítani, hogy itt biza egy lengyel társaság zenél. Lebegő gitárok, erőteljes, de nem túl sűrű dobolás, szépen kivehető basszusgitár. Aztán amint belép a vokál, a zene is besűrűsödik. Felütik fejüket a doomos, deathes riffek, majd megtördelt ritmusokkal operálnak. Hogy a végére újra lágyabb mederbe terelődjön a történet, akusztikus gitárral, vonósokkal, és a háttérből épphogy kihallható tiszta énekkel. És egy szép, dallamos gitárszólóval. A konga hangjaival úszik át a nóta a következőbe. Bár gyakorlatilag nulla a párhuzam, mégis minden egyes alkalommal a Black-Out V.V.V. lemeze ugrik be a perkás témák miatt. A Portraits egy újabb vokális megoldással színesíti a palettát, szövegmondással kezd, majd hamar átvált a már megismert hörgésbe. Ezen a téren érzem úgy, hogy  van még hová fejlődnie a csapatnak. Ugyanis az 50 perces korong szinte egyetlen megjegyezhető, fogós énektéma/dallam nélkül folyik keresztül az emberen. A Prayers és a Mismatch némi női vokált/narrációt is rejt, de elég kis dózisban adagolják a jót…



Pedig adhattak volna nagyobb teret a hölgynek! Vagy Piotr használhatta volna többet a tiszta hangját…
De hátha legközelebb efelé mozdulnak el!


Zeneileg viszont nem igazán lehet fogást találni a Nexus Artificial-ön.
Tartalmazzák az olyan, honfitárs bandák érzés-és dallamvilágát, mint Votum, Believe, korai Riverside, stb.
Minőségi cuccos, na!

Debütálásnak tökéletes, de biztosra veszem, hogy fognak még ők ennél emlékezetesebb lemezeket is készíteni!
Addig viszont teszteljétek a Nexus Artificial dalait a zenekar bandcamp oldalán, ahonnan le is tudjátok tölteni az albumot.

szeptember 20.,
szeptember 24.,