Druknroll
Boiling Point (2014)



A Druknroll (jó hülye név!) egy orosz banda, a Точка кипения, azaz Boiling Point pedig a 3. nagylemezük. Megkímélek mindenkit a cirill betűktől, úgyhogy a dalok angol címeit fogom papírra vetni. Igen, ebből az következik, hogy anyanyelvükön nyomulnak a srácok. A 10 nótás, 50 perces album 90%-a szólal meg ruszkiul, a záró szerzemény viszont ánglius. Először úgy gondoltam, hogy hátrányként fogom megélni a megszokottól eltérő nyelven elővezetett dalolászást, de szerencsére nem így lett. Sőt, kifejezetten tetszik az orosz nyelv ebben a zenei közegben, ráadásul némi unikális ízt is kölcsönöz a produkciónak.

Milyen ez a zenei közeg?
A Metal Archives melodikus heavy metal/hard rock skatulyába helyezi őket, ami nem feltétlenül fedi a valóságot. Azért részigazságot tartalmaz.
Mert valóban nagyon fontos szerep jut a dallamoknak, de ének szempontjából, a domináns extrém (vagy pontosabban agresszív) vokál miatt a MDM is megemlíthető. A muzsika kapcsán nekem olyan zenekarok ugranak be, mint Soilwork, Scar Symmetry. Tehát egy lendületes, leginkább modern metalnak titulálható hibridet játszik a Druknroll. Kimondottan ügyesen!
A Rage szimfonikus introval nyit, aztán egy tempós metal dallá fejlődik. Amiben, a fogós énekdallamoknak, refrénnek köszönhetően benne van a slágerpotenciál. A zenészek már itt bizonyítják, hogy tehetségesek. Amit a lírai, végére bekeményedő My Star, David Gilmourt idéző gitárszólója csak megerősít. A Samurai cím pedig szinte visszautal az előző lemezük borítójára, amin egy titokzatos leányzó kardoskodik. Ebben a tételben az eddigiekhez képest nagyobb szerepet kap az elektronika, de megnyugtatásként mondom: nem megy át Szomorú Szamurájba! 😀
Az In the Power of Depth is első hallás után rögzülő refrénnel van felvértezve, de a leállós középrész sem kutya!
A Szevasztopol ostromáról való megemlékezés is maradandóra sikerült, és talán nem lövök nagyon mellé, ha azt mondom, hogy bizonyos szempontból aktuálpolitikai töltése is lehet…



A White Death-ben szintén izgalmas dolgokat hallhatunk, a szóló és a basszuskiállás is profi. Hál istennek jól kivehető a bőgő, és az Andrey nevű kezelője sem ma kezdte a szakmát. Ha úgy tartja kedve rápakol egy kis effektet, torzítót az alapjáraton is testesen megszólaló négyhúrosra. A kimagasló dalszerzői vénát még nem érzem a Druknroll tagjaiban, de kétségtelenül jó, amit művelnek. A záró, angol nyelvű Saturation pedig kíváncsivá tett az iránt, hogy mi lenne, ha átállnának a ruszki srácok a rock/metal zene anyanyelvére. Mert bár valóban könnyen fogyaszthatóak ezek a dalok oroszul is, a Saturation ének szempontjából mindent visz! És hangulatában is roppant erős!
A szimfós zárás meg keretbe foglalja a Forráspontot.

Aki szereti a modern hangvételű metalkodást, az a Boiling Pont hallatán tutira nem úgy fog reagálni, mint a borítón látható krapek!


Frog Leap
május 29.
Ritual Howls
május 29.