Winterheart
Facing What I’m Becoming

mike666
2014. október 2.
0
Pontszám
8
Sokszor hallottam, hogy a ma ismert szuicid black metal ősatyja a Burzum, ami lehet igaz is, de nem nekem. Félreértés ne essék, nagy rajongója vagyok a mester korai munkásságának, de számomra az ő zenéje egészen másról szól. A depresszív black metalt az én életembe a Xasthur és az Abyssic Hate egyszemélyes formációk hozták el a múlt évtized első felében, azóta kísérem figyelemmel a műfaj számos képviselőjét, jobbakat, kevésbé jókat egyaránt.

Ennek ellenére a budapesti Winterheart most bemutatásra kerülő második lemeze nekem egyben az első találkozásom a zenekarral.

A Winterheartot Tóth Ádám (Necroratory) hívta életre 2007-ben, kezdetben egyszemélyes formációként működött, később alakult ki folyamatosan a jelenlegi felállás: Tóth Ádám (gitár, vokál), Nagy Péter (dobok), Szalai Gábor (basszusgitár), Géczy Zsolt (ex-Nightsky) (gitár a koncerteken). Első albumuk, a My Journey To Suicide, 2012-ben jelent meg, szerzői kiadásban.



A Facing What I’m Becoming nyolc dala közel ötven percen át szól a lejátszóból. Szerencsés az album, mert velem hozta össze a sors, számomra a technikai kérdések teljesen másodlagosak egy zeneanyag kapcsán, a megfelelő hangulatot jóval többre értékelem. És hát be kell ismerni, azért a Winterheart tagjainak még van mit gyakorolni a hangszereiken, csúszkálnak azok a hangok és ütemek szerteszéjjel rendesen, persze ezzel egy ilyen jellegű anyag esetében nem igazán kell foglalkozni. A megszólalás viszont úgy jó, ahogy van, akkor vonnék le érte pontot, ha valami műfajidegen steril szart hallanék. Érezni, hogy a zenekar tagjai nem csak fekete fémet hallgatnak, a témák változatosak, nem csak a műfajban megszokott sablon riffeket hozzák, a váltásokkal is bőkezűen bánnak. A dalok tempója sem csak a szokásos középtempós, lassú vonszorgás, szép számmal akadnak gyorsabb részek, persze azért ez nem egy Marduk, szerencsére. De pont ez a változatos zenei megnyilvánulás áll többször hangulati kontrasztban a szöveges mondanivalóval. Aki meghalni készül, az nem akar sokszínű zenét írni. Az előző lemez kritikájában Naga pont ezt a változatosságot hiányolta, én meg pont az ő általa említett sivár borzadályságot keresem. Ez van, persze ez nem azt jelenti, hogy mulatós zenét hallani a korongon, inkább azt, hogy az előző anyaghoz képest sokkal heterogénebb lett az új lemez, az emóciók szélesebb skáláját öleli fel. Vokális fronton kevés helyen kerül előtérbe a műfajra jellemző, általam egyébként igen kedvelt Magasan Huhogós Ordítozás, főként hagyományosabb hörgés-károgás keverék a jellemző. Van egy dán zenekar, amit igencsak kedvelek, a Blodarv, ők jutottak eszembe sokszor az album hallgatása közben. A Meghalok című bónusz tétel magyar szöveggel rendelkezik és tiszta női éneket is tartalmaz, kellemes duettet alkotva a lemez végére már ismerős extrém énekkel. A fímél vokált Papp Szilvia prezentálja, a dalt pedig Koronczai Ágota verse ihlette. És ebben azért van egy kicsi Magasan Huhogós Ordítozás is.  Az alább hallható I’m Still Nothing című nóta mellett ez a másik legerősebb dala a lemeznek.



Az egy kivétellel angol nyelvű dalszövegek személyes jellegűek, koncepciózusak, a tematika gerincét természetesen az öngyilkosság adja, ebbe nem kívánok jobban belemenni, valakinek ez bejön, valakinek meg nem. A zenekar nyilatkozata szerint a Facing What I’m Becoming koncepciója az önmagunkkal való szembenézés folyamata, ennek fájdalommal és testi és mentális öncsonkítással kikövezett útja, majd tragikus megállapításai, következményei.

A lemezt a hasonló műfajú bandákkal foglalkozó, orosz Rigorism Productions adja ki, de a zenekar is legyártott pár saját példányt, színes nyomtatott nyolc oldalas booklettel, ami tartalmazza a dalok szövegeit. A külalak igényes, ízléses piros-fekete árnyalatban pompázik a kiadvány, hangulatos borítóképpel. Beszerezhető 1500 pénzért a Winterheart e-mail címén (winterhearthun@gmail.com) vagy a banda  Facebook oldalán.

Mindenképpen követni fogom a Winterheart munkásságát a továbbiakban, van még hova fejlődni, főleg technikai értelemben, hisz a hangulat adott és jelen van. Közhelyesen szólva, van lehetőség a banda sok-sok egyedi ízt tartalmazó, postosodó depi black zenéjében és örülök, hogy 2014-ben is van élő, sőt egyre élőbb magyar underground. Szóval én még pár lemez erejéig várnék azzal az a meghalás dologgal.



A zenekar élőben megtekinthető október 4-én, a budapesti Showbarlangban megrendezésre kerülő Engulfing the Void Vol. II. eseményen, ahol rajtuk kívül fellép az osztrák Selbstentleibung, a hazai Witchcraft, és Tóth Ádám másik bandája, a tradicionálisabb black metal vonalat követő Necroratory.
Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.