Sea Of Desperation
Spiritual Lonely Pattern

(2006)
Amarant
2006. szeptember 18.
0
Pontszám
9.5

Sea of Desperation második lemeze látott napvilágot az idén, Spiritual Lonely Pattern címmel.

Miért van az, hogy majdnem minden orosz doom album hófúvással kezdődik? Már a Mental Home idejében is így dívott..persze ez nem negatívum, a hangulathoz passzol. A zenekar mindössze egy tagot számlál, ez már az előző To My Beloved…-on is így volt, bár akkor még annyira nem tetszett ez a megoldás, mert az alig 38 perc hamar egysíkúvá vált. A mostani 49 perc azonban sokkal változatosabbra sikerült, a dob és a gitár jobban el van találva, s evégett végre van a zenének hideg téli orosz napokat sugárzó atmoszférája (gondolom nem csak attól van ez, hogy minden orosz nemzetiségűt a fagyhalálba tudok elképzelni, vodka a kézben+kucsma). A fagyos kezdés után a Departure végén felvillannak ilyen finomságok, mint szokol rádióból bömbölő operaének, a Dream Hole zongorázós része is megfogott. Már legalább 20x végigpörgött az egész, általánosságban elmondhatom, h a számok építkezése szinte ugyanaz, van egy lassú felvezető fogós riffekkel és témákkal, aztán a végén ugyanez begyorsítva, duplázóval megspékelve. Ettől függetlenül nem találtam unalmasnak, a hosszuk is pont jó, s talán ezek a doomos „gyorsulások” (My Spiritual Lonely Pattern, Memoria) fogtak meg leginkább. Egyedül az utolsó szám nem taglózott le.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.