Rosetta
The Galilean Satellites
A 2003-ban alakult Rosetta-ék tavaly rukkoltak elő első lemezükkel a
The Galilean Satellites-al. A dupla cd 5-5 számot rejt, közel 2 órányi
játékidővel.
Hogy mit kapunk ebben a két órában? Az első disc kőkemény sludge/
post-hc, ISIS-es, Cult Of Luna-s hatásokkal, a második „csak” ambient
noise.
A cd már az első percétől fogva magával ragad, s két kézzel kell
kapaszkodni az asztal lapjába a fejrázáshoz, ugyanis a rövid felvezető
után gigantikus ordításokkal, nyomasztó atmoszférával és sludge
összes szépségét felvonultató jegyekkel fogunk találkozni. A hangzás
eredeti, rétegelt-egymás alá pakolt üvöltések, a gitárok és a dob is
megy ahhoz a koncepcióhoz, amit a banda kigondolt a dalszövegekhez,
s tényleg olyan, mintha űrben utaznánk távoli bolygók felé. Egy számot
sem emelnék ki kedvencnek, mert mind az, nem fullad önismétlésbe 10
perces számhosszok mellett sem.
A második cd, na igen, ez már keményebb dió, mert annyira nem
szeretem az ambientet, a Neurois/Tribe of Neurot fanoknak biztos
vagyok, h be fog jönni önmagában is. Ami miatt nem mondom azt, h
felesleges ez a lemez, az a következő: a 2 cdn az azonos trackeknek
ugyanaz a számhossza (kivéve az utolsó párt), s akinek már volt
szerencséje a fent említett bandák Through Silver In Blood és Silver
Blood Transmission lemezéhez, az tudja h a csoda csak akkor
következik be, ha egymással szinkronizálva hallgatjuk a lemezeket. A
sludge és ambient rész együtt olyan masszív hangzást ad, amilyet én
eddig még nem hallottam. Nagyon nagy húzás volt ez egy alig 3éves
bandától, ráadásul rögtön debütnél. A Au Pays Natal-Sol kombó a
legütősebb.
Nemrég jött ki az új ISIS, ami szintén 10 pontos lemez, de amióta ezt
birtoklom, csak ez pörög a lejátszóban… A borítót mellesleg Aaron
Turner készítette.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
